Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 85 szerint főnöke csak erre az időre mondhatott föl neki jogosan ; a táppénzt pedig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár 1908 február hó 1 én életbelépett alapszabályai szerint kívánta számitani, havi 180 K fizetéséhez képest ezeknek az alapszabályoknak 17. §-a értelmében az V. napibérosztály szerint napi 2 K 50 f., 121 napra tehát 302 K 50 f. iránt érvényesítve igényét, amelyhez még a jogtalanul beszedett járulék visszafizetésére irányuló 16 K 80 í. követelés számítandó. A pénztár igazgatósága 1908. évi november 29. napján hozott határozatával igénylő husz heti táppénzigényét megállapította és pedig 1907. évi november 7 iki kezdőponttal és az e napon érvényben volt kerületi munkásbiztositó pénztári alapszabályok értelmében heti 6 K, összesen tehát 120 K táppénz kifizetését határozta, a 20 hétre befizetett járulékok visszafizetését pedig elrendelte. Az egyik igazgatósági tag a határozat ellen nyomban előterjesztéssel élt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárhoz, amely 1909. évi február 11. napján 3356/1909. sz. a. kelt leiratában utasította a kerületi pénztált, hogy a husz heti táppénzt és a 31 napra igénybe vett fürdőidőre eső, ugyanazon alapon számított egyszeres táppénzt irja igénylő javára, a fürdősegély czimén tényleg kifizetett kétszeres táppénzt pedig abból a pénztár javára vonja le. A kerületi pénztár igazgatósága 1909. évi márczius 3. napján tartott ülésében az országos pénztártól kapott utasítás foganatba vételét határozta és ehhez képest az elszámolást következőleg ejtette meg: Husz heti táppénz a 6 K = 120 K; harminczegy napi táppénz a heti 6 K = 26 K 58 f.; husz hétre befizetett járulék visszatérítése 8 K 40 f.; igénylő javára összeg 154 K 98 f., amelyre igénylő kétszeres táppénzzel számított fürdősegély czimén fölvett összeggel teljes kielégítést nyert. E határozat ellen igénylő föllebbezvén, kérte, hogy a pénztár az igényelt 319 K 30 f., vagy pedig esetleg a táppénznek 1907 november 1-től, 1908 február l-ig heti 6 koronában, ettől kezdve pedig heti 17 K 50 f.-ben való számításával, 212 K táppénz és 11 K 28 t. járulékvisszafizetés czimén összesen 223 K 28 f. fizetésére köteleztessék. Az I. fokú bíróság igénylőt igényével elutasította. Igénylőnek ez ellen irányuló föllebbezése a jelen Ítélet alapja. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal mindenekelőtt megállapítja, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóságának 1908. évi július 5-én hozott határozata, amelylyel igénylő részére fürdősegélyt rendelt, sem a segély engedélyezésének