Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

86 Közigazgatási Döntvénytár. jogszerűsége, sem annak mértékének helyessége szempontjából ezúttal nem birálható felül. A pénztár igazgatóságának ez a határozata ugyanis fölebbezéssel meg nem támadtatván, sőt az abban megállapított segély időközben foganatba is vétetvén, az a határozat jogerőre emelkedett és nincs semmi törvényes alap arra, hogy a bíróság a fürdősegély tárgyában hozott jogerős határozatot a táppénz iránt, tehát más igénypontra vonatkozólag utóbb hozott határozatnak fölülbirálása keretében, a perbe vonja. Ehhez képest helytelenül járt el a kerületi munkásbizlositó pénztár igazgatósága, amidőn az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár ugyancsak téves utasításának megfelelve, az állítólag helytelenül kiszámított és kifizetett fürdősegélyt a táppénz iránt hozott határozatában újból megállapítás tárgyává tette és ennek összegét az ujabb felfogása szerint helyesbítette. Ebben a perben eldöntendő kérdések, hogy igénylőnek 1907 november 7. napján kezdődött betegség alapján jár-e táppénz? ha igen, mely időtől mely ideig? és milyen mérték szerint ? Az első kérdésre igenlőleg kellett válaszolni, mert a pénztári orvosok bizonyítványával bizonyított tényként tekintendő, hogy igénylő 1907 november 7. napján megbetegedvén, betegsége keresetképtelenséggel járt és három napnál tovább, sőt egyhuzamban husz héten át és még ezen tul is tartott. Ebből következik, hogy igénylőnek az 1907. évi XIX. tcz. 50. §-nak 3. pontja alapján 1907 november 7-től, mint a megbetegedés első napjától számitva, táppénzre van igénye. A táppénzigény jogosságát nem zárja ki az a tény, amely szerint igénylő azt a fölgyógyulását követő időben utólag érvényesítette. Az igény előterjesztése ugyanis 1908 október 4-én a törvény 62. §-ában megállapított egy évi elévülési időn belül történt. A táppénz azonban igénylőnek nem jár az 1907: XIX. tcz. 50. §-ának 3. pontjában, illetőleg a törvény életbeléptetése tárgyában kibocsátott kereskedelemügyi miniszteri 57,734/907. sz. rendelet V. fejezetében megállapított husz hét egész tartamára, ebbe az időbe ugyanis a fürdősegélylyel fedezett 31 napot jogszerűen be kell számítani. Minthogy a betegség esetére való biztosítás czélja, miként ezt a törvény javaslatának indokolása is (146. I.) kifejezi, elsősorban a biztosítottaknak házi gyógykezelésére és ellátására irányul, a táppénz nyilvánvalólag az ellátás költségeinek kielégítését czélozó segély rendeltelésével bir.