Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

38 Közigazgatási Döntvénytár. Ez illetéktartozás erejéig panaszos ellen, az 1907. évi február hó 14. napjának délutánján, a városi végrehajtó, panaszosnak lakásán zálogolást foganatosított, jóllehet panaszos a kérdéses illetéktartozást már a mondott napnak délelőttjén, az adóhivatal czimére postára adta. Ez alapon azt vitatta panaszos, hogy a kérdéses illetéktartozás után 278 K 50 fillérben megállapított behajtási illeték reá tévesen rovatolt ki; kérte ennek a behajtási illetéknek törlését s esetleg elengedését; legrosszabb esetben azt, hogy ez csupán a 415 K 74 fillérnyi késedelmi kamat után tartassék fenn ; nemkülönben azt is, hogy amennyiben felebbezése el nem fogadtatnék, az mint a kérdéses behajtási illetéknek jogossága ellen benyújtott jogorvoslat az illetékes pénzügyi hatósághoz létessék át. A. szabad királyi város tanácsa a jelen végzés fejezetében körülirt elsőfokú határozatában erre a kérdésre vonatkozólag saját hatáskörét megállapítván, elutasitólag határozott. Panaszosnak közbevetett folebbezésére hasonlóan rendelkezett A. szabad királyi város törvényhatósági bizottságának a jelen végzés fejezetében szintén körülirt határozata is. Ügyfélnek panasza ez utóbbi határozat ellen irányul, s abban ügyfél részletesebben reá mutat arra is, hogy jelen elbírálás alatt álló ügyében az annak eldöntésére hivatott m. kir. pénzügyigazgatóságnak kellelt volna határozni. Nem szenved kétséget, hogy az 1883 : XLIV. tcz. harmadik részében a behajtási dijra vonatkozó rendelkezések az illetéktartozások behajtásának eseteire is vonatkoznak. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy már az 1876 : XV7. tcz. 56. és 57. § aiban a behajtási illetékekre vonatkozó s az 1883 : XLIV. (cz. által lényegükben fenntartott rendelkezések az 1876 : XV. tcz. harmadik részének czime szerint is az illetékeknek behajtására szintén kiterjedőnek mondattak ki, s hogy ugyanez mondatott ki az 1881 : XXXIV. tcz. 38. §-ában és illetve az illel ék kezelési utasítás (Pénzügyi Közlöny 1881. évfolyam 604. lap) 66. §-ában is. Ezt bizonyítja az 1883 : XLIV. tcz. hivatkozott harmadik részének czime, valamint az 1883. évi 73,662. számú «Ulasitás» E) mellékletének (Pénzügyi Közlöny 1883. évfolyam 837. lap) czime is. melyek «az egyenes és közvetett adóknak, közvetlenül lerovandó illetékeknek és az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás utján való behajtásáról)) szólanak, de ezt bizonyítja az 1887 : XLV. tcz. 18. §-a is, mely az ott foglalt — azonban a behajtási illeték kérdésére nem vonatkozó — megszorítással, az esedékessé vált illetéktartozások biztosítására és behajtására nézve is az 1883 : XLIV. tcz. határozatait mondotta irányadóknak. Viszont nem szenved kétséget az sem, hogy az 1883:LXIV. tcz. 54. §-ában felsorolt behajlási fokozatok után