Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 157 útra való utasitása mellett megsemmisítette azt az elsőfokú 1908. évi július hó 20-án 884. sz. a. hozott iparhatósági véghatározatot, mely szerint az 1884: XVII. tcz. 176. §-a alapján a felszámolás alatt álló H—i takarékpénztár részvénytársaság 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett S. D. L. h—i lakos, mint a nevezett részvénytársaság volt főkönyvelője részére 1908. évi június hó 30-tól 1909. évi szeptember hó l-ig esedékes nyugdijilletmény fejében egy összegben 12,2:20 K-nak, ettől az időponttól pedig minden hónap elsején az esedékes 120 K havi nyugdijilletménynek megfizetésére köteleztetett. Ezt a másodfokú véghatározatot a S. D. L részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági véghatározatot ezennel megváltoztatom és az alapul szolgáló elsőfokú véghatározatot az alábbiak alapján érvényre emelem. S. D. L. a vonatkozó tárgyiratok a H—i takarékpénztár részvénytársaság, most már felszámolás alatt álló czégnek 1872. évtől 1900. évi május hó végéig főkönyvelője volt s ekkor a czég vagyonát kezelő M—i takarékpénztár által állásából 3 havi fizetésének kiszolgáltatása mellett elbocsáttatott, előlnevezett czéggel szemben a fennálló nyugdijszabáljok értelmében 2000 K a nyugdíjba beszámítható évi fizetése után 1900. évi szeptember hó 1-től esedékes nyugdíjigénnyel lépett fel. Alperes czég a tárgyalás alkalmával hatásköri kifogást emelt egyfelől azon az alapon, hogy az ipartörvény 176. §-a szerint az iparhatóság elé csakis az e törvényszakaszban emiitett kártérítési követelések tartoznak, a nyugdíjigény azonban ilyennek nem tekinthető, másfelől az elsőfokú véghatározat ellen irányuló felebbezésében az okból, mert felperes a nevezett czégnél igazgatófőkönyvelői minőségben volt alkalmazva s mint ilyen kereskedősegédnek nem lévén tekinthető, szóbanlevő igényeinek elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú iparhatóság a hatásköri kifogást az ipartörvény 176. §-a alapján elutasította s felperes nyugdijigényjogosultságát megállapította, a másodfokú iparhatóság ellenben az iparhatóság hatáskörét alperes czég által a tárgyalás alkalmával emelt kifogás alapján leszállította és feleket igényökkel a rendes birói útra utasította. Tekintve azt, hogy az 1884: XVII. tcz.-be foglalt ipartörvény 1. §-a értelmében a kereskedés is csak ipartörvény alá esik, a kereskedősegédnek a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelései — tehát felperes követelése is — az ipartörvény 176. §-a alapján bírálandó el, mert felperes a fent