Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)
Ili Közigazgatási Böntvénytá r. XXVI. tcz. alapjául szolgált kormányjavaslat indokolása is világosan kijelenti, hogy annak a kérdésnek sz eldöntése: vájjon beállottak-e a nyugdijbalépés vagy küldés teltételei és időpontja, a bírósági hatáskörből mindenesetre ki van / írva. A kir. közigazgatási bíróság 1908. évi 4589. sz. a. hozott végzésével a panasznak a dr. F. F. nyugdíjaztatására vonatkozó része tekintetében hatáskörét megállapította. Az indokolás szerint nemcsak azért, mert a bíróságnak az 1896: XXVI. tcz. 45. §-ában biztosított az a hatásköre, hogy az ellátási igény kérdésében bíráskodjék, magában foglalja ama kérdés elbírálásának jogát is, hogy az alkalmazottra nézve beállott-e a szolgálatképtelenség esete, mint az ellátási igény egyik föltétele, máskülönben ha az igazgatási hatóság ebben a kérdésben végérvényesen dönthetne, ezzel közvetve magához ragadná a döntés jogát az igényjogosultság kérdésében is, tehát oly kérdésben, amelyet az idézett törvényszakasz kifejezetten és megszorítás nélkül a bíróság hatáskörébe tartozónak nyilvánít. De mert a törvény az alkalmazottnak az illetményekhez való törvényes igényét is a bíróság oltalma alá helyezte, ez a jogvédelem az igazgatási hatóság részéről történő nyugdíjazásnál csak ugy érvényesülhet, ha a bíróság vizsgálat tárgyává teheti azt a kérdést, hogy a nyugdíjazás törvényszerű feltételei bekövetkeztek-e ? Ugyanazért a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy annak daczára, miszerint az 1896 : XXVI. tcz. alapjául szolgált kormányjavaslat indokolása az állami alkalmazottak nyugdíjazásánál a nyugdijbalépés vagy küldés feltételeinek és időpontjának megállapítását a közigazgatási bíróság hatásköréből kizárni látszik, oly esetekben, amidőn a nyugdíjazás a közigazgatási hatóság által más előzetes hatósági vagy bírósági eljárás nélkül történt, a nyugdíjazás jogosságának, illetőleg a nyugdíjazási feltételek bekövetkezésének vizsgálatára a bíróság hatáskörének okszerüleg ki kell terjednie. A m. kir. belügyminiszter hatásköri kifogásának fenntartásával, az iratokat az 1907 : LXI. tcz. 7. §-ának 2. pontja értelmében a hatásköri bírósághoz áttette. A hatásköri bíróság a felmerüli vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okból: Az 1896. évi XXVI. tcz. 45. §-a a törvényhatósági alkalmazottak ellátási ügyeit kifejezetten csak annyiban utalja a közigazgatási biróság hatáskörébe, amennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak van-e egyáltalában ellátásra jogos igénye, vagy hogy ezen a czimen mekkora összeg illeti meg őt, továbbá amennyiben élvezett ellátása felfüggesztetett, vagy megszünleltetelt. Az idézett törvényszakasznak ebből a rendelkezéséből önként következik, hogy a fentebbi kérdések előz-