Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 401 díjazásáig, a képezdében töltött két év leszámításával 41 év 9 hö 24 nap beszámítható szolgálata van. Az országos tanítói nyugdíjintézetnek 1870. évi január 1-től volt tagja és a vallás- és közoktatásügyi miniszter a panasszal megtámadott rendeletével nyugdiját az országos tanítói nyugdíj és gyámalap terhére 34 szolgálati év után az ellátás alapjául vett 600 K minimális tanítói fizetés 88%-ban azaz 520 K-ban állapította meg. Az 1870. évet megelőző szolgálat után azonban a miniszter az iskolafenntartó terhére nyugdijat nem állapított meg, abból az indokból, mert az 1891 : XLIII. tcz. 14. §-a értelmében a nyugdíjazások az 1870. évtől számítandó szolgálati évek arányában a most idézett törvény, az 1870. évet megelőző szolgálati évek arányában pedig azon kormányrendeletek stb. értelmében eszközlendők, amelyeknek hatálya alatt az igények szereztettek. Mivel azonban panaszlónak tisztán tanitói fizetése 520 K volt; az 1891: XLIII. tcz. 3. § ának az a rendelkezése pedig, hogy a nyugdíjazásnál mindig legalább 600 K fizetés veendő alapul, csakis az e törvény alapján teljesített nyugdíjazásoknál nyerhet alkalmazást; panaszló a régi szabályok alapján teljes nyugdijképen tanitói tényleges fizetésénél, azaz 520 K-nál nagyobb nyugdijat nem igényelhetne: mivel tehát az országos tanitói nyugdíj- és gyámalapból engedélyezett nyugdíj tényleges teljes fizetésével egyenlő, az iskolafenntartó terhére — a miniszter érvelése szerint — nyugdíj ki nem róható. E szerint a jelen esetben panaszló, annak daczára, hogy 41 éven tul szolgált, csupán az 1875: XXXII. tcz és az 1891: XLIII. tcz. hatálya alatt 1870. évtől kitöltött 34 szolgálati éve után nyugdíjaztatott; az ezt megelőző 7 évi szolgálata pedig figyelmen kivül hagyatott, szóval 41 évi szolgálat után kevesebb nyugdijat kap, mint kapna 35 év után, ha az egész 35 év alatt 1870 után szolgált volna. Vagy más szempontból tekintve panaszló nyugdija ugyanoly összegben szabatott meg. mintha a régi szabályok hatálya alatt 30 évet szolgált volna; és jóllehet 41 évi szolgálatából 34 év a fenntidézett uj törvények hatálya alá esik, végeredményben tényleg teljesen elesik attól az előnytől, melyet a tanítónak az utóbb idézett törvény 3. §-ának az a rendelkezése biztosit, hogy a nyugdíj kiszabásánál mindig legalább 600 K veendő alapul. Az 1891: XLIII. tcz. 14. §-ának a tanitó szerzett jogának megsemmisítésére vezető ilyen értelmezése meg nem állhat. Az idézett szakasz világos értelme az, hogy a tanitónak ugy az 1870. évet követő, mint az azt megelőző szolgálata arányában nyugdíjra van igénye, csupán azzal a különbséggel, hogy az 1870. évet követő szolgálat után a nyugdíj az 1891 : XLIII." tcz.,