Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1907 augusztus 27. 67,182/907. sz. alalt kelt elvi jelentőségű ítélete.) A. vármegye közigazgatási bizottságának. A bizottságnak f. é. június hó 13-án tartott ülésén 2000. sz. alatt hozott és a f. é. július hó 20-án 2700. sz. alatt kelt jelentésével felterjesztett azt a másodfokú ítéletét, melylyel A. járás főszolgabirájának 1010/907. számú elsőfokú ítéletét azzal a változtatással, hogy az ítélet jogerőre való emelkedése után csupán a «B.» czimü lapban — és ne egyszersmind a «B. Újsága czimü lapban is tétessék közzé — helybenhagyva, N. N. b—i lakost tejnek hamisítása által elkövetett kihágásért az 1895 : XLVI. tcz. 3. §-ának a) pontja alapján 30 napi elzárásra és behajthatatlanság esetén további 15 napi elzárással helyettesítendő 300 K pénzbüntetésre Ítélte, és a felmerült 28 K vizsgálati dij megtérítésére kötelezte, marasztalt félnek felebbezése folytán felülbírálás alá vettem és ennek eredményéhez képest következőleg ítéltem: Az ítéletet azzal a változtatással, hogy az a marasztalt költségére ugy a «B.», mint a «B. Ujság» czimü lapokban egy ízben közzéteendő — helybenhagyom. Az Ítélet minősítő és a büntetést, valamint az eljárási költségeket megállapító részét a helyes ténymegállapítás, illetve indokolás alapján helybenhagyni, ellenben a közzétételre vonatkozó rendelkező részét megváltoztatni, és az elsőfokú ítélet ez iránti rendelkezéseit jogérvényükbe visszaállítani kellett, mert téves a másodfokú itélet ide vonatkozó az az indokolása, hogy a törvény az ítéletnek több lapban való közzététele iránt nem rendelkezik, tehát az el sem rendelhető. A törvény és a végrehajtási rendelet idevágó 21. §-a ugyanis nem rendelkezvén a közhírré tétel módja iránt, és arról sem, hogy hányszor kell azt megejteni, az ez iránti elhatározás a hatóság belátására van bízva ; mivel pedig a törvénynek szelleme szerint a közhírré tételnek czélja az, hogy a fogyasztó és vásárló közönség a hamisításoktól megóvassék, s a szélesebb körben való közhirrététel, mint büntetés, a súlyosabb körülmények közt elkövetett kihágásra alkalmaztassák, a két lapban való közzététel elrendelése a jelen esetben helyénvaló volt, mert a hamisítás nagyobb mérvű, a tanúvallomásokból megállapilhatólag üzletszerű jellegű, s a hamisítást elkövető körülményei olyanok, hogy eljárása a vevők, illetve fogyasztók nagyobb körét károsíthatja. Miután pedig az elsőfokú hatóság ez alapon rendelte el a szélesebb körű közlést, a másodfokú hatóságnak ezt megváltoztató, s a törvény szellemével és a fennálló gyakorlattal ellentétes s meg nem is indokolt határozata helybenhagyható nem volt.