Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Közigazgatási Döntvénytár. 7 szemben is «egyedül irányadódnak mondotta ki; de mivel fentebb idézett 25. §-a a tanítónők nyugdíjjogosultságát megözvegyesedésök esetére már elvben kizárja s ezzel a törvény általános kötelezettséget megállapító rendelkezésébe ütközik; tekintettel arra a jogi elvre, hot;y a szabályrendelet csak annyiban érvényes, amennyiben törvénynyel nem ellenkezik : a bíróság a székesfővárosi nyugdijszabályzatnak 25. §-át a jelen ügy elbírálásánál törvényesen fennálló jogforrásul el nem ismerhette, s ebben az esetben a székesfővárosra is az 1891 iXLIÍI. tcz.-nek az összes nyilvános jellegű népoktatási intézetek nőtanitóira kiható 6. §-át föltétlenül kötelezőnek nyilvánítja. Ezen a törvényadta alapon özv. K. Károlyné özvegyi nyugdíjra való igényét a székesfővárossal szemben megállapítani s ennek az imént is idézett törvény 3. §-a rendelkezéséhez képest, K. Károly tanító J900. évi május hó 24-én bekövetkezett halálára való tekintetlel, ugyan azon évi deezember hó 1-vel kezdődő kiszolgáltatására Budapest székesfőváros közönségét kötelezni kellett. A székesfőváros panaszának törvényszerű jogalapja nincsen; mert az 18fi8. évi XXXVIII. tcz. 140. és ezt követőleg az 1893. évi XXVI. tcz. 1. §-a a tanítói jogviszonyokat és illetményeket szabályozó rendelkezések között a nyugdíjazás kérdésétől teljesen függetlenül, sőt ezt nem is érintve, a községi és hitfelekezeli iskolafentartókat általánosan kötelezőleg kimondja, hogy «a tanító halála esetén özvegye és árvái a halálozás napjától számítandó fél évig az egész fizetést és lakást élvezik)) önként érthetően a lakpénzt is ott, ahol a természetben való lakást ez pótolja. Az özvegynek és az árváknak ez a félévi járandóságuk, melyet részökre az idézett két törvény egyértelmüleg minden kikötéstől menten, tehát feltétlenül, sőt arra való tekintet nélkül állapit meg, hogy az illetőknek van-e nyugdíjra avagy bárminemű ellátására igényök, — mint a végellátás körén kívül eső, törvényileg biztosított külön illetményük a rendszeres végellátás kérdésével nincsen semmi jogi kapcsom latban ; az a körülmény pedig, hogy a később létrejött, fentebb már emiitett mindkét nyugdíjtörvény olyan intézkedést tartalmaz, melynek értelmében az özvegyi ellátás folyóvá télelének időpontja ehhez a külön illetményhez kapcsolódik: ennek a rendkívüli külön illetménynek jogi természetét meg nem változtatja. A székesfővárosnak tehát a törvény tételes intézkedésével szemben ugy panasz, — mint védiratban kifejtett azt az érvelését, hogy ilyen rendelkezést a székesfővárosi nyugdijszabályzat nem tarialmáz és hogy ennek érvényesítése a székesfővárosnak érzékeny anyagi hátrányt okozna, a bíróság helyt állónak el nem ismerheti; a székesfővárosi tanács 60120/7127. V1II/1900. szám alatt kelt határozatában megállapított s ügydöntő indokul felho-