Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

6 Közigazgatási DöntvJnytár. lástól, az indokolásban kifejezett alanyi felfogástól, önállóan és függetlenül van hivatva élő jogszabályt alkotni. De nem bir a jelen esetben azért sem nyomatékos sulylyal az indokolás, mert ez a javaslat intézkedését csak a legközönségesebben előforduló eshetőséggel akarta megvilágítani, midőn a férjnek (atyának) a tényleges szolgálatban előforduló halálozási esetét emeli ki. Éppen nem kivánt ezen exemplificativ természetű megjelöléssel minden előfordulható esetet kimeríteni. Az indokolásban felhozott humanitárius és egyéb szempontok pedig épp ugy illenek a végkielégitett férj (atya) elhunyta után bekövetkező nyugdíjazásakor is. Sőt a törvény .végrehajtására elsősorban hivatott pénzügyminisztert is főleg ezen többi szempontok vezették, amidőn ujabb időben körrendeletileg is kimondotta lényegében ugyanazt, amit jelen döntvény határozati része tartalmaz. Körrendeletének alkalmazását ugyan további intézkedésig a pénzügyminiszter felfüggesztette, de ennek indokául az állami számvevőszék elnökéhez intézett iratában főleg azt hozza fel, hogy az 1896: XXVI. tcz. 83. §-a értelmében az érdekelt feleknek módjukban áll az 1885: XI. tcz. rendelkezéseire alapított esetleges ellátási igényeiket a közigazgatási bírósághoz intézendő panasz utján érvényesíteni. A kérdés eldöntésénél különösen figyelembe kellett venni azt az érvet, hogy a törvény 5. §-a az özvegyi és gyermeknevelési ellátási igény elvesztését oly esetekre mondja ki, midőn a férj (atya) nyugdíjigénye az állammal szemben saját ténykedése folytán szűnik meg és pedig oly ténykedése folytán, mely az igény alapját — a szolgálat által szerzett érdemet — magára az alkalmazottra nézve is megsemmisíti. Ámde ettől az igénymegszünéstől lényegesen különbözik és éppen ezért egészen más mérlegelés alá esik a végkielégítés, mely nem semmisiti meg a szolgálat által szerzett érdem jogalapját és amelyről a jelen esetben van szó. A törvény 20. §-ának a) és d) pontjai szerint az állami alkalmazottra nézve megállapított ellátási feltételek bekövetkezése esetén ugyanis, az illető alkalmazottnál annak akaratától függetlenül talál alkalmazást a törvény 28. §-ának azon rendelkezése, hogy amenyiben 10 évi szolgálattal még nem bir, 5 évi szolgálaton tul 2 évi javadalmazással végkielégitendő. Ezen kivül figyelemre méltó érv az is, hogy a törvény egyetlen szakasza sem rendelkezik arról, hogy eképp végkielégitett alkalmazott özvegyének és árváinak ellátási igénye megszűnik, — pedig a törvény az özvegy és árvák ellátási jogosultságának megszűnési eseteit kifejezetten sorolja fel.