Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Kö z ig azga tán i Dönt vény tár. 7 Ez amellett bizonyít, hogy midőn az ellátási igény megszűnését a törvény kifejezetten nem rendeli el, azt indokoltan abba belemagyarázni már csak azért sem szabad, mert általános magyarázati szabály, hogy a korlátozást, a jogvesztést tartalmazó intézkedések a legszorosabban magyarázandók. De az eddig felsoroltakon kivüí nyomatékos érvet nyújtanak ezen álláspont mellett a végkielégítés természetéből és rendeltetéséből folyó következtetések is. Kétségtelen ugyanis, hogy a végkielégítés, melynek a 10 évi szolgálatot még be nem töltött állami alkalmazottaknál az 1885:XI. tcz. 20. §-ának a) b) d) pontjaiban foglalt rendelkezések szerint akkor van helye, ha az illető alkalmazott testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeinek teljesítésére véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik, vagy ha 65. évét betöltötte, vagy ha hivatalok és állomások szervezése, illetve azok megszüntetése következtében, vagy végül ellene hozott fegyelmi ítélet folytán megfelelő állomásra el nem helyezhető, ú ellátás természetével és jellegével bir. Ennek a végkielégítésnek ugyanaz a rendeltetése, mint az ideiglenes nyugdíjnak. Csakhogy míg ez utóbbi esetben az ellátás a törvény 22. $-ában említett újra való alkalmaztatás bekövetkezéséig, állandó, illetve folytonos, a végkielégítésnél ez a folytonosság hiányzik. De valamint a férj (atya) ideiglenes nyugdíjazása állat az özvegy és gyermekek megszerzett nyugdíjigénye nem szenved csorbulást, épp ugy nem lehet megszüntető hatálylyal az Özvegy és gyermekek ellátási igényére az ideiglenes nyugdíjazással természetére nézve azonos végkielégítést sem. Ez a végkielégítés ugyanis az állami alkalmazott által szerzett ellátási igény kielégítésére szolgál. A nő és a gyermekek pedig feltételesen már megszerezték az igényt, mielőtt a férj (atya) ellátási igénye kielégítést nyert volna, és csakis annak áz érvényesítése marad függőben a férj (atya) haláláig. A férj (atya) végkielégítése éppen nem oly jogi tény, mely ezt a szerzett igényt feltétlenül megszüntetné. Nem oly jogi tény pedig azért, mert a törvény kielégítésnek ily hatályát nem mondja ki; mert az igénynek a férjre, nőre és gyermekekre nézve közös alapját a végkielégítés meg nem semmisiti, s a férj (atya) igényének csakis teljesítés utján történt megszűnését eredményezi, következésképen a végkielégítés által csakis az az igény szűnik meg, mely teljesítést nyert. t. i. a férjé (atyáé.) Mindezek alapján el kellett ismerni, hogy az öt évi szolgálat után 2 évi fizetéssel végkielégitett állami alkalmazottak özve-