Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási Döntvénytár. 5 Indokok: Az 1885:XI. törvényczikk 34. §-a szerint kétségtelen, hogy a nő illetve gyermekek, a férjnek (alyának) már öt évi beszámítható szolgálata alapján állandó ellátásra szereznek igényt. A vitássá tett jogkérdés azonban az, vájjon ezen ellátás csak az esetben illeti-e meg az özvegyet és gyermekeket, ha a férj, illetve atya 5 évi szolgálata után, de 10 évi szolgálatának betölte előtt a tényleges szolgálat tartama alatt hal meg, vagy pedig akkor is, ha a férj (atya) annak kö\etkeztében, hogy az 1885 : XI. tcz. 20. §-ának a) és d) pontjaiban emiitett ellátási feltételek a 40 évi szolgálati idő betöltése előtt állanak be; a törvény 28. £ a alapján beszámítható ja^adalmazásának két évi összegével végkielégittetett? Azt kell tehát eldönteni, hogy a férj (atya) végkielégítése olyan jogi ténye-e, mely a nő és a gyermekek ellátási igényét megszünteti, \agy oly jogi tény-e, amelynek daczára bizonyos feltételek melleit a nő és gyermekek ellátási igénye, továbbra is fennáll. Igaz ugyan, hogy a törvény indokolása az özvegyekre és árvákra azért tartja méltányosnak a nyugdíjigény megszerzésére feltételkép kikötött szolgálati időt 5 évre leszállítani, mert azok kik 5—10 szolgálati év közben halnak meg, jobbára kisebb javadalmazásu alakalmazottak s számuk viszonylag csekély, és igy ezen humánus rendelkezés nem fog az államkincstár jelentékeny megterhelésével járni. Habár azt is el kell ismerni, hogy a nőnek és gyermekeknek megszerzett ellátási igénye nem feltétlen, mert a törvény 5. §-ában felsorolt esetekben a törvény világos rendelkezése szerint, nemcsak maga az állami alkalmazott, de özvegye és árvái is minden ellátásra való igényüket elvesztik: mégis az az álláspont, hogy állandó ellátás 5 évi szolgálat után csak a szolgálat tartama alatt elhunyt állami alkalmazott özvegyét és gyermekeit illetné meg, a törvény rendszeres (systematikus) magyarázati módszerén nyugvó érveléssel össze nem egyeztethető. Az, hogy a törvény indokolása nem merítette ki az összes eshetőségeket és csak az 5—10 évi szolgálat közben figyelembe jöhető halálozást emelte ki, döntő érvül nem szolgálhat. Nem szolgálhat pedig egyfelől azért, mert valamely törvényjavaslatának indokolása a törvény értelmének megállapításánál haszos felderítő segédeszközül szolgálhat ugyan, de döntő sulylyal nem bírhat, mert az indokolás czélja csak az, hogy a törvényhozás tényezőit világosítsa fel, a törvényhozás pedig nem az indok felett fejezi ki akaratát, hanem a törvényhozás akarata magában a törvényben jut kifejezésre, mely elválva az indoko-