Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Közigazgatási Döntvcnytá r. 77 hitvallású egyháznak volt felügyelőjét 601 K 4 2 fillér tőke és járulékainak''megfizetésében elmarasztalni kérte, az 1902. évi január hó 15. napjára kitűzött tárgyalás alkalmával, a tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint, a nevezett és panaszos által képviselt alperes, a felperessel szemben 923 K 12 fillérnyi öszszeg erejéig viszonkeresetet támasztott. A k- i kir. járásbíróság az 1903. évi január hó 27. napján 1901. Sp. I. 651/12. szám alatt hozott Ítéletével a panaszos által képviselt alperest a 601 K 12 fillérnyi kereseti tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezte és ugyancsak őt viszontkeresetével elutasította. Ez ellen az ítélet ellen a panaszos által képviselt alperes az 1903. évi február hó 9. napján 1901. Sp. I. 651/13. szám alatt iktatott felebbezést nyújtotta be, amelyben felperest keresetével elutasítani s viszontkeresetileg igényelt követelését és járulékait megítélni kérte. A hivatalos leletnek tárgyát képezi egyfelől a nevezett kir. járásbíróság állal meghozott ítélet, amelyen csupán a kereseti öszszegnek megfelelő 10 K ítéleti bélyeg rovatott le és másfelől az ez ítélet ellen benyújtott felebbezés, amelyen szintén 10 K bélyegnek lerovása látható. Az ítéleti illeték jogossága ellen irányzott panasznak helyet adni nem lehetett és pedig azért, mert az 1894 : XXVI. tcz. 16. §-ának első bekezdése szerint, ha az itélet kereseti és viszontkereseti követelés érdemében dönt: a követelések külön értéke szerint kell leróvni. illetőleg kiszabni az Ítéleti bélyegilletéket, Az előadottak szerint a hivatkozott itélet a 601 K 12 fillér kereseti követelés és a 923 K 12 fillér viszontkereseti követelés érdemében egyaránt döntött, minek következtében az 1894 : XXVI. tcz. 9. §-a szerint a kereseti követelés értéke szerint járó ítéleti illetéknek lerovása nem lehetett elégséges, hanem a most idézett §. értelmében a viszonkereseti követelésnek értéke szerint jaró 10 K Ítéleti illeték szintén külön lerovandó lett volna. Az a kifogás, hogy erre vonatkozólag a lerovási kötelezettség, ha egyáltalában fenforgott, a felperest és nem a panaszos által képviselt alperest terhelte volna, figyelembe vehető nem volt azért, mert az idézett 1894 : XXVI. tcz. 10. §-ának első bekezdésében foglaltak szerint az ítéleti illetéket, a viszontkereseti követelésre nézve alperes köteles leróvni. Ez előadottak alapján tehát panaszostól az ítéleti illeték jogosan követeltetik. A felebbezési illeték jogossága ellen irányzott panaszbeli kérelemnek azonban részben helyet kellett adni. Az 1894 : XXVI. tcz. 21. §-ának EL pontja értelmében ugyanis a felebbezés első példányának első ive után járó illeték a ((felebbezés tárgyának értékéhez» igazodik, ugy, hogy ha a felebbezés tárgyának értékével azonos érték iránt folyó perben az Ítélettől 20 K-t meghaladó illeték volna bélyegben lerovandó, vagy éppen ez az itélet százalékos illeték alá es-