Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

7S Közigazgatási Döntvénytá r. nék: akkor a felebbezés után az idézett törvényszakasz lí. b) pontja értelmében 40 K bélyeg rovandó le. Minthogy a panaszos által képviselt alperes a megleletezett felebbezésbeu, az előbbiekben előadottak szerint is, azt kérte, hogy felperes 604 K 12 fillérre irányuló keresetével elutasittassék, ellenben alperes részére a 923 K 12 (illér viszonkereseti követelés megítéltessék; nem szenved kétséget, hogy a felebbezés tárgyának értékét ennek a két összegnek együttes értéke, vagyis 1524 K 24 fillért adja ki, amely összegnek megtelelő perben hozott Ítélet, az idézett tcz. 9. §-a szerint 16 K állandó bélyegilleték alá esvén az előadottak szerint, a felebbezés első példányának első ivén a felebbezési bélyegilleték ebben az összegben lett volna lerovandó. A törvénynek a m. kir. pénzügyigazgatóság végzésében érvényesült az az .alkalmazása, hogy a viszonkereseti követelés után a felebbezési bélyeg éppen ugy «külön» volna lerovandó, amint az az Ítéleti illetéknél is külön jön tekintetbe, vagyis, hogy a felebbezési illeték kiszámításánál nem a két érték adandó össze, hanem az egyes értékek után külön bélyegilletékek rovandók le, nemcsak a törvény szövegével és a felebbezési bélyegnek, mint beadványi bélyegnek egységes természetével ellenkeznék, de ennek az elvnek az alkalmazhatását kizárja az a körülmény is, hogy az idézett tcz. 21. §-ának II. pontja alá tartozó felebbezések tekintetében 40 K-nál nagyobb összegű felebbviteli bélyeget nem ismer, holott konkrét esetekben, a kereseti és viszontkereseti értéknek külön-külön való számításával, ezen az ilyképpen megállapítva levő legnagyobb felebbezési bélyegilletéken is tul kellene menni. Ez előadottak szerint tehát a panaszost terhelő bélyeghiányt az ítéleti illetéknél 10 K-ban, a felebbezési bélyegilletéknél pedig 6 K-ban, vagyis összesen 16 K-ban s így a bélyeg- és illetéktörvények és szabályok 105. §-a alapján, az egyszeres és felemelt illetéket 80 K-ban megállapítani s panaszost ennek az öszszegnek meglizetésére kötelezni kellett. Annak a panaszbeli igénynek, hogy a költségvetési és illetve ezt pótló felhatalmazási törvény hiányának okából panaszostól csupán az egyszeres illeték lenne követelendő, helyet adni nem lehetett, mivel mind a két illetéknek lerovása tekintetében a mulasztás az 1902 : XXIV. tcz. hatályának idején, te hát nem költségvetési és illetve ezt pótló felhatalmazási törvény hiányakor következett be. Önérthető, hogy a jelen ítélet a panaszolt határozatnak a kétszeres illetéknek nyolcz napon belüli lelizetésére vonatkozó rendelkezését nem érinti. Végül az a panaszbeli kifogás, hogy az első felebbezése után a felebbezési bélyeg már lerovatott, figyelembe vehető nem volt. azért, mert a kérdéses 1901. Sp. I. 651/1. szám alatt indított sommás perben, a bírói iratokból kitelszően, a hivatalos leletnek