Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 31 múlva olyképen módosították, hogy az órabért előbb havi 10 pengő, később havi 20 pengő átalányra változtatták, amit nevezett rendesen meg is kapott. így tőle semmiféle követelése nincs. W. Jakab egyúttal pergátló kifogást is emelt azon a címen, hogy közte és Cs. Emánuelné között a megállapodásnak ebben a részében gazda és cseléd közötti jogviszony keletkezett, ebből a jogviszonyból eredő követelések pedig rendes bírói úton nem érvényesíthetők. A sz-i kir. járásbíróság — Cs. Emánuelnénak ama érvelése után, hogy ő a munkaadóhoz nem cselédnek szegődött, hanem alkalmi munkára vállalkozott, — az 1942. évi június hó 8. napján P. 1027/1942/4. szám alatt hozott ítéletével a pert megszűntnek mondta ki. A kir. járásbíróság ezt az ítéletét azzal indokolta, hogy Cs. Emánuelné követelését háztartási alkalmazotti munkavállalásból származtatja, tehát cselédbért érvényesít. Az ilyen követelés érvényesítése pedig nem polgári perútra, hanem közigazgatási útra tartozik. Tehát az adott esetben a Pp-. 180. §-ának 1. pontja alá tartozó, hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény forog fenn. A sz-i kir. járásbíróságnak ez az ítélete jogorv.oslat hiányában jogerőre emelkedett. Cs. Emánuelné ezután a férjével együttesen panaszt adott be Sz. m. város polgármesteréhez, mint „rendőri büntető bírósághoz", ahol annak kimondását kérték, hogy a házmesteri lakásban 1942. évi augusztus hó 1. napjáig benn ma radhassanak. A polgármester az 1942. évi május hó 17. napján 3271/1942. szám alatt kelt határozatával annak megállapítása mellett, hogy a panasz tárgyában az 1876. évi XITI. tc. 115. §-ának b) pontja értelmében a m. kii1, rendőrség kapitánysága illetékes eljárni, a panaszt elutasította. Ezután Cs. Emánuel és neje a m. kir. rendőrség sz-i kapitányságánál terjesztették elő panaszukat. Ebben azt adták elő, hogy az előzőleg eljárt hatóságok (járásbíróság és polgármester) azt állapították meg, hogy ők a munkaadónak háztartási mindenes cselédei voltak. Ezért W. Jakab arra való követelését kérte, hogy Cs. Emánuelnénak a háztartás körül végzett munkájukért még hátralékos 180 pengőt, mindkettőjüknek pedig háromhavi lakbér fejében 60 pengőt és a járulékokat fizesse meg.