Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 83 nyelt. Összesen ezeken a címeken B. Mártont és S. Imrét 1056 pengőnek és járulékainak megfizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni. B. Márton és S. Imre a most említett kereseti követelés tekintetében pergátló kifogást emeltek azon a címen, hogy annak érvényesítése közigazgatási útra tartozik. A budapesti központi kir. járásbíróság 1941. évi március hó 7. napján kelt P. XXII. 400.839/1941/2. számú részítéletével (helyesen: ítéletével) a pert P. Györgynének a fentiekben leírt igénye tekintetében a Pp. 180. §-ának 1. pontjában meghatározott pergátló körülmény folytán megszüntette. A kir. járásbíróság ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy P. Györgyné a B. Márton és S. Imre részére vállalt takarítónői, mosónői és vasalónői munkája folytán nevezetteknek házi cselédje volt. A házi cseléd és gazda közötti jogviszonyból felmerülő vitás kérdések elbírálása pedig az 1876 : XIII. t.-c. 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A budapesti központi kir. járásbíróságnak ez az ítélete jogorvoslat elmaradása folytán jogerőre emelkedett. P. Györgyné ezután a m. kir. rendőrség II. kerületi kapitányságánál panaszt adott be B. Márton és S. Imre ellen. Panaszában — kereseti előadásával lényegileg egyezően — azt adta elő, hogy nevezettek őt 1938. évi október hó 1. napjától 1940. évi október hó 1. napjáig cselédi munkára alkalmazták, melynek folytán lakásukban naponként két órán keresztül takarított, továbbá kéthetenként három napig mosónői és vasalónői munkát végzett. Takarítónői munkájának ellenértékét havi 20 pengőben, összesen 480 pengőben, utóbbi munkáinak ellenértékét pedig havi 5 pengőben, összesen 120 pengőben jelölte meg. Ennek a 600 pengős követelésnek megfizetésére panaszlottakat fele-fele arányban kérte kötelezni. A m. kir. rendőrség budapesti II. ker. kapitánysága 1942. évi február hó 4. napján hozott 2335/1941. közig, számú végzésével hatáskörét leszállítva, az iratoknak a kir. járásbírósághoz mint munkaügyi bírósághoz áttételét rendelte el. A ker. kapitányság ezt a végzését azzal indokolta, hogy P. Györgyné által végzett munkánál hiányzik az 1876 : XIII. t.-c. 1. §-a szerint megkívánt folytonosság. Tehát házi cselédi minősége nem állapítható meg. Ennekfolytán bérkövetelésének elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 6*