Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)
30 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK elő a panaszát s ebből az okból azt az 1907 : XLV. t.-c. 47. §-;r alapján el kellett utasítani. Ezt a véghatározatot Esztergom vármegye alispánja T. János fellebbezése folytán felülbírálta és az 1941. évi február hó 10. napján kelt 680/1941. a. i. számú véghatározatával helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alispáni véghatározat azt is magában foglalja, hogy „a panaszosnak jogában áll követelését az 1907 : XLV. t.-c. 63. §-a értelmében polgári bíróság előtt érvényesíteni". T. János ezután igényével a budapesti központi kir. járásbírósághoz fordult, s az 1941. évi április hó 1. napján beadott keresetében R. Sándornét a 3000 pengőt kitevő szolgálati járandóság, mint kártőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetében előadta, hogy a gazdaság önálló vezetésével volt megbízva, gyakorlati gazda, tejgazdasági szakiskolai végzettsége van s hasonló állásban már alkalmazták nagy gazdaságokban. Ennekfolytán ő R. Sándóménak nem volt gazdasági cselédje. R. Sándorné a kir. járásbíróság előtt tartott tárgyaláson pergátló kifogást emelt a Pp. 180. §. 1. pontja alapján azon a címen, hogy T. János nála mint gazdasági cseléd állt alkalmazásban. Ezért igénye cselédbér és nem kártérítés. További pergátló körülmény fennforgását jelentette be a Pp. 180. §. 4. pontja alapján azért, mert a felek a köztük létrejött szerződésben a felmerült viták eldöntésére választott bíróságot jelöltek ki. A budapesti központi kir. járásbíróság a közigazgatási hatóság iratainak beszerzése után az 1941. évi szeptember hó 23. napján P. XII. 204.584/1941/5. szám alatt hozott ítéletével a Pp. 180. §. 1., 2., 3. és 4. pontjaiban meghatározott pergátló körülmény fennforgására tekintettel a pert a Pp. 182. §-a alapján megszüntette. A kir. járásbíróság ezt az ítéletét azzal indokolta, hogy T. János a felek között létrejött szerződésből kitetszőleg R. Sándornénak gazdasági cselédje volt és így a felmondás és az elbocsátás jogosságának eldöntése és az ebből folyó igény megítélése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. További indokolás az volt, hogy a felek a „felmondás körül támadt vita elintézése tárgyában" a választott bírósági eljárást kötötték ki, tehát a kir. járásbíróság ezért sem jogosult az eljárásra.