Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 171 vény 20. §-a, amelyet — 1. §-ából kitűnőleg — az 1895 : XXXIX. t.-c. hatályában nem érintett, kimondja, hogy a beszállásolási ügyek vezetése, valamint akadályok és panaszok esetében a határozat hozatala a községek közreműködése mellett a közigazgatási hatóságokat, legfelsőbb fokon pedig a m. kir. honvédelmi minisztert illeti. Ez a törvényes rendelkezés tehát a beszállásolással kapcsolatos igényeket kifejezetten is közigazgatási útra utalja. Az 1879: XXXVI. t.-c. fent felhívott. 20. §-a azonban a jelen ügyben alkalmazást nem nyerhet. Az iratok tartalmából kitűnő irányadó tényállás szerint ugyanis a jelen esetben nem az 1879 : XXXVI. és az 1895 : XXXIX. törvénycikkek 'alapján és ezeknek a törvénycikkeknek végrehajtása keretében foganatosított, a katonai igazgatás által követelt, beszállásolásból származó vitás ügyről van szó. Hanem Sz. megyei város által a m. kir. Kincstárral kötött és jóváhagyott szerződésen alapuló vitás kérdésről — amely szerződésben a város a beszállásolási törvények szerint őt egyáltalán nem terhelő kötelezettségek teljesítését vállalta el és amely szerződés erre a beszállásolási törvényekből nem folyó kötelemvállalásra tekintettel magánjogi jellegű. Nyilvánvaló ez az 1879 : XXXVI. t.-c. 8. §-ából, amely szerint a szállásadásnak a kötelezettsége a házbirtokot, illetőleg az átadandó egyéb helyiségek birtokát terheli. A községek pedig az idézett törvénycikk 13. és 14. §-ai értelmében csak a kijelölést eszközlik és e törvény, illetőleg az 1895 : XXXIX. t.-c. idevonatkozó szakaszai értelmében általában a beszállásolás lebonyolítását végzik. Ennek megfelelően a G. Iván rendelkezésére bocsátott lakás megszerzése sem a beszállásolási törvényekben szabályozott hatósági igénybevétel útján történt, hanem a város által kötött magánjogi bérleti szerződéssel. Sz. megyei város is a m. kir. Kincstárral kötött magánjogi jellegű szerződése alapján bocsátotta a szóbanforgó lakást G. Iván rendelkezésére és nem a beszállásolási törvények rendelkezései alapján. E lakás rendelkezésrebocsátásánál az 1879 : XXXVI. t.-c. rendelkezései, mint szerződési feltételek és módozatok szerepeltek és a vegyesbizottság Ls — nem a törvény, hanem