Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

172 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK szerződési kikötés alapján — csak mint véleményező, illetőleg mint a szerződési kötelezettség teljesítésének bekövetkeztét megállapító szerv járt el. Ekként nem az 1879 : XXXVI. t.-c. és az 1895 : XXXIX. törvénycikkek alapján és ezeknek a törvénycikkeknek végrehajtása keretében a katonai igazgatás által követelt beszállásolás folytán jutott G. Iván Sz. megyei város által rendelkezésre bocsátott lakáshoz, hanem mint a város és a m. kir. Kincstár között kötött magánjogi jellegű szerződés mintegy kedvezményezettje. A katonai beszállásolás ténye tehát nem forog fenn. Következőleg közjogi, közelebbről közigazgatási jogi jogviszony ebben az ügyben G. Iván részére biztosított és rendelkezésre bocsátott lakás kérdésében nem keletkezett. Általános hatásköri szabály az is, hogy a magánjogi jogviszonyból származó vitás kérdések elbírálása kifejezetten eltérő törvényes rendelkezés hiányában a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ilyen eltérő törvényes rendelkezés a jelen esetben nincs. Ennélfogva a szóbanforgó vitás kérdés elbírálására a fent kifejtettek és az idézett hatásköri szabály értelmében a rendes bíróság hivatott. Sz. megyei város részéről a törvényes határidőben benyújtott nyilatkozathoz a város jogi képviselője szabályszerű meghatalmazását nem csatolta. Az 1907 : LXI. t.-c. 13. §-ának 1. bekezdése kimondja, hogy a nyilatkozatot a félnek ügyvédi képviselettel kell benyújtani és az ügyvéd köteles a polgári peres ügyekre fennálló szabályoknak megfelelő alakban kiállított meghatalmazását az ellenjegyzéssel ellátott nyilatkozathoz csatolni. Az e szabályoknak meg nem felelő nyilatkozatot pedig hivatalból vissza kell utasítani. Ennélfogva és mert a meghatalmazás hiányát az eljárt hatóságok iratainál lévő meghatalmazás nem pótolja, a Hatásköri Bíróság a nyilatkozatot az 1907 : LXI. t.-c. 13.' § 1. bekezdésének utolsó mondata értelmében hivatalból visszautasította. Mindezeknélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1940. nov. 27. — 1940. Hb. 27.)