Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

100 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK hogy a főszolgabíró kötelezze S. Györgyöt aratórész fejében 88 mázsa 22 kiló búza kiadására. A főszolgabíró előtt tartott tárgyalás során C. István II. panaszát visszavonta, S. Sándor és K. Mihály fegyverneki lakosok pedig miként társaik igényt támasztottak S. György ellen. Ezenfelül S. János 1 pengő 90 fillérrel, Á. József 2 pengővel, S. Ferenc 2 pengővel, B. Pál 2 pengő 50 fillérrel, B. István 2 pengő 50 fillérrel, T. János 2 pengővel, A. József I. 2 pengővel, C. József 2 pengő 50 fillérrel, A. István 1 pengő 50 fillérrel, H. István 2 pengő 90 fillérrel, K. László 50 fillérrel, C. István I. 2 pengővel, í. János 2 pengővel, A. József II. pedig 1 pengő 50 fillérrel felemelték keresetüket, mert az aratási szerződés 5. bekezdésének 7. mondata értelmében az aratórészt a munkaadó volt köteles lakásukra szállítani. Ennek a kikötésnek azonban munkaadójuk nem tett eleget és az aratórésziik hazaszállításával ilyen költségeik merültek fel. A főszolgabíró a lefolytatott bizonyítás után 1940. évi február hó 22. napján 520/1940. szám alatt hozott véghatározatával érdemben határozott, a panasznak helyet adott és S. Györgyöt fejenkint 464 kiló 31 deka szokvány minőségű búza kiszolgáltatására, illetőleg teljesítéskori piaci árának megfizetésére kötelezte, valamint kötelezte nevezeftet az érvényesített aratórész hazaszállítási költség megfizetésére is. A tiszai középjárás főszolgabírájának ez ellen a véghatározata ellen S. György fellebbezéssel élt. S. János és társai pedig észrevételeket adtak be. Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye alispánja a fellebbezés folytán 1940. évi április hó 26. napján 10.441. ki. 1940. szám alatt hozott határozatával a tiszai középjárás főszolgalürájának véghatározatát az 1898 : II. t.-c. 19. §-a alapján megsemmisítette, a további eljárást az ügyben megszüntette és az érdekelt feleket polgári peres eljárásra utasította. Az alispán ezt a határozatát azzal okolta meg, hogy az elsőfokú hatóság szabálysértést követett el, mert hatáskörét túllépve, olyan ügyben járt el és hozott határozatot, amelynek elbírálására az 1898 : II. t.-c. 73. §-a szerint a rendes bíróság hivatott. Az iratok, nevezetesen az eredeti panasz-