Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 101 beadvány, tárgyalási jegyzőkönyv és elsőfokú véghatározat tanúsága, szerint S. János és 18 társa panaszukat a törvényes formák (1898 : II. t.-c. előírásai) megtartásával létrejött írásbeli gazdasági munkaszerződésnek utólag kötött szóbeli módosítására alapították. Az idézett törvénycikk 19. §-a azonban kifejezetten előírja, hogy ha a. felek a szerződés érvényességének ideje alatt a szerződés feltételeit egyetértőleg módosítani kívánják, minden tekintetben azt az eljárást kell követni, melyet a törvény az eredeti szerződés megkötésére megszab. A jelen esetben tehát az utólag létrejött módosításnak is az 1898 : II. t-e. előírásainak megtartásával kellett volna létre jönnie, hogy a panasz elbírálása közigazgatási útra tartozzék. A módosításnál azonban ezek az alakszerűségek mellőztettek. Következőleg az 3898 : II. t.-c. alapján eljáró hatóságok batásköre nem terjed ki erre az ügyre. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának ez a véghatározata jogorvoslat elmaradása folytán jogerőre emelkedett. Ezt követőleg 1940. évi május hó 29. napján S. János és 18 társa a törökszentmiklósi kir. járásbíróság előtt keresetet indítottak S. György fegyvernek! lakos ellen. Keresetükben a nevezettek megismételték a tiszai középjárás főszolgabírájához benyújtott panaszbeadványukban foglaltakat és most a kir. járásbíróságtól kérték, hogy kötelezze S. Györgyöt részükre összesen 88 mázsa 22 kiló búza kiadására. A törökszentmiklósi kir. járásbíróság 1940. évi május hó 30. napján 1374/1940. szám alatt hozott végzésével az 1911 : I. t.-c. (Pp.) 141. §-a alapján a keresetet hivatalból visszautasította. A kir. járásbíróság ezt a végzését azzal indokolta, hogy a keresetből kitűnőleg S. János és társai a községi elöljáróság által láttamozott szerződéssel vállalkoztak aratói munkára. Következőleg bérkövetelésük nem polgári perútra, hanem közigazgatási útra tartozik. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a nevezettek igényüket szóbeli megállapodásra, is alapítják, mert a m. kir. Kúriának 93. számú elvi határozata értelmében ez újításnak nem tekinthető. Továbbá az a körülmény sem, hogy S. János és társai bérköveteléseiket