Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 23!> újabb lezálogolást tulajdoni igénykeresettel sikeresen megtámadja és az újabb zálogolást feloldja. Ennek a visszaélésnek a meggátlását célozza az ebben a szakaszban foglalt rendelkezés. Különben ez a rendelkezés a végrehajtási törvényeinkben sem ismeretlen. Az 1881 : LX. t.-c. 72. §-a értelmében ugyanis a bérbeadót törvényes zálogjog illeti meg a kibérelt helyiségben lévő ingóságokra. A jelen esetben tehát a bérbeadónak biztosított jog az államkincstárra is átruháztatnék". Ebből pedig kétségtelen, hogy az 1920 : XXIII. törvénycikknek a 100. §-ában foglalt és az 1923 : VII. t.-c. 48. §-ának első bekezdésében, majd végül a jelenleg hatályos K. K. H. Ö. 59. §-ának első bekezdésében szószerint átvett és a második bekezdésében foglaltakkal idevonatkozóan kiegészített rendelkezésnek a célja az, hogy igénykereset indítása csak az ott meghatározott módon lefoglalt ingóságok, vagyis testi tárgyak, nem pedig követelések tekintetében zárassék ki. A kifejtettekből pedig, tekintettel arra is, hogy a K. K. H. Ö. 59. §-ának első bekezdésében foglalt kivételes — megszorító — rendelkezés kiterjesztőleg nem értelmezhető, következik, hogy az abban foglalt jogszabály, követelés lefoglalása esetében nem alkalmazható, s így igénykereset indítását, vagyis a rendes bírói út igénybevételét nem akadályozza. Az, hogy a lefoglalt követelésre harmadik személyt engedmény címén a fogialtatónál erősebb jog valójában megilleti-e, igényperre tartozó kérdés és annak eldöntése független attól, hogy a végrehajtási eljárásnál történt-e szabályellenesség vagy törvényellenesség. Nem forog fenn tehát a végrehajtási eljárás szabálytalanságának vagy törvényellenességének esete akkor, ha a végrehajtást foganatosító közeg, — egyébként a K. K. H. Ü. rendelkezéseinek megfelelően, — olyan követelést foglal le, amelyre harmadik személyt esetleg olyan jog illethet meg, amely a m. kir. kincstárnak a foglalással szerzett zálogjogát megelőzi, illetőleg a lefoglalt követelésből való kielégítését megakadályozza. Következőleg a jelen esetben a K. K. H. Ö. 46. §-ának, 98. §-ának, 101. §-a 2. a) pontjának és a 104. §-a 4. b) pontjának