Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

174 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK dotta, hogv V. Kálmán a szolgálati viszonyt 1933. évi január hó 4.. napján kelt levélben foglalt azonnali hatályú felmondással megszüntetni jogosult volt. Ennélfogva őt a nem vitásan egy évi felmondási időre eső munkabérjárandóság — minden károsodás igazolása nélkül is — megilleti. Erre a tényállásra tekintettel pedig az volt a döntőbizottsági jogi álláspontja, hogy a szolgálati szerződés megszűnése nem a m. kir. Kúria ítéletének meghozatalával (ex nunc), hanem magával a felmondással (ex tunc) következett be. V. Kálmán ugyanis az azonnali hatályú felmondással a törvényből folyó jogát gyakorolta. A 4600/1933. M. E. számú rendelet 1933. évi április hó 30. napján lépett hatályba és kétségtelen, hogy ennek a rendeletnek az intézkedései nem nyerhetnek alkalmazást olyan jogviszonyra, illetőleg szolgálati viszonyra, amely korábbi megszűnésére tekintettel a rendelet életbeléptetésekor már fenn sem állott. Következésképen annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a munkaadó gőztéglagyár köteles-e V. Kálmánnak 1934. évi január hó 1. napjától kezdődően 1940. évi december hó 31. napjáig járó azt a havi 200—200 pengőt megfizetni, amellyel járandóságát 1933. évi január hó 1. napjától kezdődően lecsökkentette, nem tartozik a felek között megszűnt szolgálati szerződés után keletkezett 4600/1933. M. E. számú rendelet alapján kibocsátott és 1933. évi július hó 6. napján életbeléptetett 27.400/1933. I. M. számú rendelettel megalkotott döntőbizottság hatáskörébe. Annál kevésbbé, mert a most felhívott rendeletekben, sem egyébként, nincs olyan törvényes intézkedés, amely a döntőbizottság hatáskörébe utalná a rendeletek életbeléptetése előtt már megszűnt szolgálati szerződséből folyó vitás igények eldöntését. A döntőbizottságnak ez az ítélete jogerős. Ezt követőleg V. Kálmán 1938. évi február hó 20. napján P. 1204/1938. szám alatt a tatai kir. járásbíróság előtt újabb pert tett folyamatba. Keresetében részletesen előadta az ismertetett tényállást, majd a döntőbizottság 461/1936/7. számú ítéletére, mint új bizonyítékra hivatkozva perújítási kérelmet terjesztett elő s ennek keretében kérte a tatai kir. járásbíróság P. 132/1934/5. és a győri kir. törvényszék Pf. 2332/1934/9.