Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

94 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A felperes mind a közigazgatási hatóságnál, mind a P. 2507/1932. számú perben a rendes bíróságnál a volt szolgálatadójával szemben elsősorban a dohánybeváltási árból őt illető összeg, iránt lépett fel igénnyel, amivel szemben az alperes dohánytermelő túlnyomó részben szintén magán a dohányosi szerződésen alapuló követeléseket kívánt beszámítási kifogás útján érvényesíteni. Azt a kérdést, hogy a dohányost a dohánybeváltási árból minő összeg illeti, a jelen esetben a dohánykertészi szerződés szabályozza. A dohánykertésznek erre vonatkozó követelése tehát, mint törvénypótló szerződésen alapuló bérjárandóságra vonatkozó igény — amely attól függetlenül érvényesíthető, hogy az 1900 : XXIX. t.-c. 18. §-a által kötelezően megszabott elszámolás elmaradásából vagy késedelmességéből kifolyóan érte-e őt károsodás vagy sem — kártérítési követelésnek nem tekinthető, az 1933 : V. t.-c. 12. §-a alá nem vonható, és így az ilyen követelés az 1900 : XXIX. t.-c. 35. §-a, az 1898 : II. t.-c. 72. §-a és az 1907 : XLV. t.-c. 62. §-a alapján, mint hatósági intézkedést szükségelő vagyoni igény, összegre való tekintet nélkül, korlátlanul a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A közigazgatási hatóság hatáskörén nem változtat sem az a körülmény, hogy az alperes a kereseti követeléssel szemben 100 P-t meghaladó összegű ellenkövetelést érvényesít, sem pedig az, hogy a felperes az alperes gazdaságában végzett mezei munkálatok fejében bizonyos összegeket még külön is keresetbe vett. Nem változtat pedig azért, mert egyfelől általános hatásköri szabály, hogy valamely követelés megerőtlenítésére szolgáló kifogások elbírálása általában ugyanannak a hatóságnak elbírálása alá tartozik, amely a követelés eldöntésére hivatott. S mert másfelől mind az 1898 : II. t.-c. 73. §-a és az 1907 : XLV. t.-c. 63. §-a, mind az 1933 : V. t.-c. 12. §-a — a helyes értelmezés szerint — csupán a marasztalásra irányuló önálló kereset avagy viszontkereset alakjában előterjesztett kártérítési követelést kötik a közigazgatási hatáskör szempontjából értékhatárhoz. Már pedig a jelen esetben a panaszlott dohánytermelő sem önálló keresettel, sem viszontkeresettél nem lépett