Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIII. kötet 1932-1936 (Budapest, 1940)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 179 dult, kivéve, ha a jogosult az ügynek a gyámhatósághoz való áttételét kéri." Az unokatartás kérdésében ellenben a m. kir.. igazságügyminiszter a Te. 137. §-át magyarázó kijelentést nem tett és e tárgyban azóta újabb törvény sem keletkezett. Ezzel szemben azt a rendeletet, amelyről ezúttal szó van, s amely a Te. 137. §-át az unokatartási ügyek hatásköri hovatartozósága szempontjából magyarázza, nem az igazságügyminiszter, hanem a belügyminiszter bocsátotta ki. A Hatásköri Bíróság az 1869 : IV. t.-c. 19. §-a alapján az alábbiakban vizsgálat tárgyává tette, vájjon a belügyminiszter által a 203.500/1931. B. M., (illetőleg a Belügyi Közlöny ázerint 204.500/1931. B. M.) számú rendelet I. fejezete 1. címének 4. pontjában adott törvénymagyarázat a Te. 137. §-ával nem ellenkezik-e s evégből a törvénymagyarázatnak mindenekelőtt a nyelvtani (grammatikai) módszeréből indult ki, vagyis elsősorban a törvény szavaiból igyekezett annak helyes tartalmát megállapítani. A Hatásköri Bíróság felfogása szerint a Te. 137. §-ában előforduló „törvényes kiskorú gyermek" szavakat nem a „gyermek" szó közönséges, általános értelmében kell venni, vagyis azon nem bármely kiskorút, hanem a jogi műnyelvnek megfelelően az egyeneságon első izen leszármazót (tehát csak a gyermeket és nem egyszersmind az unokát) kell érteni. A grammatikai törvénymagyarázatnak ugyanis általános szabálya, hogy a törvény szavainak értelmezésénél a jogi műnyelvet kell alapul venni, mert a törvényhozó is nyilvánvalóan ezt alkalmazza. A szoros különböztetést gyermek és unoka között a gyámtörvény (1887 :XX. t.-c.) 11. §-ának utolsóelőtti bekezdése is megtette, még pedig annak ellenére, hogy hatásköri szempontból mindkettőjüket egyenlő elbírálásban részesítette. Ha ezzel szemben a Te. gyermek fogalmát a jogi műnyelvtől eltérően az unokára is kiterjeszteni kívánta volna, ennek magában a törvényben kifejezést adott volna, ami azonban nem történt meg. Ilyen körülmények között a közigazgatási hatóságok álláspontja csak akkor lenne helytálló, ha a Te. 137. §-a — az 1877 : XX. t.-c. 11. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan — a kiskorú törvényes gyermeket és az unokát 12*