Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XII. kötet 1924-1931 (Budapest, 1939)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ezért az a körülmény, hogy valamely követelést átértékelve érvényesítenek, a követelés jogalapját és az alapjául szolgáló tények szerint minősülő jogi természetét nem változtatja meg. Tehát az átértékelten érvényesítés ténye az e helyütt elbírálás alatt álló hatáskörre sincs befolyással. Ezekből kiivetkezik egyfelől az, hogy a katonai beszállásolásért járó térítésre irányuló követelés, még ha átszámított értékben veszik is keresetbe, jogi természete szerint megmarad közjogi jellegű telítésnek úgy abban az esetben, ha ezt közvetlenül a közigazgatási hatóságnál az alapigénnyel egyidejűleg érvényesítik, mint abban az esetben, ha a valorizációs értékkülönbözeti igénnyel a rendes bíróságnál már csupán azután lépnek fel, miután a közigazgatási hatóság a (valorizálatlan) térítési összeget ;i maga részéről jogerősen megállapította, és kiutalta, másfelől pedig következik az is, ami különben a Hatásköri Bíróság által immár állandóan alkalmazott szabály, hogy amely hatóságnak a hatáskörébe az alapkövetelés tartozik, ugyanoda tartozik a követelés átszámítására irányuló igény elbírálása is. Az ellenkező felfogás mellett a közigazgatási hatáskörbe vagy rendkívüli bíróság hatáskörébe tartozó összes követeléseket mindazokban az esetekben, amidőn azokat valorizálva érvényesítik, közigazgatási útról, illetőleg rendkívüli bíróság hatásköréből, rendes bírói útra lehetne terelni. Ez az álláspont azonban az 1869 : IV. t.-c. 1. §-ának a bírói és közigazgatási hatóságok hatásköréi elkülönítő rendelkezésével is ellentétben áll. Minthogy teliéit ,i jelen esetben az eljárás tárgya mind a közigazgatási hatóságnál, mind a rendes bíróságnál — az utóbbi helyütt átértékelten — katonai beszállásolásért járó téi ítésre i rányuló igény; minthogy továbbá a közjogi jellegű igények elbírálása, aminő a katonai beszállásolásért járó térítés, külön tételes jogi rendelkezés hiány ában is, de az 1879 : XXXVI. t.-c. 20. §-a szerinl — a bírói út fenntartása nélkül — kifejezetten is a közigazgatási hatóság — kizárólagos — hatáskörébe tartozik: mindezeknélfogva ebben az ügyben a rendelkező rész ér felniében kelleti határozni. (1926. nov. 15. — 1926. III). 46.).