Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

54 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. Az 1905. évben azonban megszerezte a sztárai 679. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanoknak ^^-eá részét, mellyel együtt ingatlanainak a terjedelme az V» teleknyi terjedelmet meghaladta. A jogvita a körül forgott, hogy a párbér mértékének megállapításánál ez az utóbbi ingatlan számba veendő-e vagy sem s ehhez képest D. M.-t az alacsonyabb vagy a magasabb mértékű párbér terheli-e vagy sem? D. M. ugyanis azzal a kifogással élt, hogy a gróf Sztáray-féle utóbb megszerzett ingatlan nem vehető számításba, mert ezt az ingatlant ugyanazon parochiával szemben kegyúri kötelezettség terheli és ő azt teljesíti is, ami egyébként nem is volt vitás. Ezekből kétségtélen, hogy mind a két ügynek tárgya — párbérnek, mint személyes követelésnek érvényesítése, mely személyes követelésnek mértéke a kötelezett ingatlanainak terjedelméhez igazodik. S nincsen szó egyik ügyben sem párbérről, mint ingatlanon nyugvó dologi teherről vagyis arról, hogy a párbér a parochiális kötelékre való tekintet nélkül egyéb jogalkotó tények alapján valamely meghatározott ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli-e? A párbérnek mint személyes jogviszonyon alapuló követelésnek érvényesítésére irányuló ügyek pedig — amint az a magyar Curiának 30. és az ezzel összefüggő 31. számú polgári teljes ülési döntvényeiben is kifejezésre van juttatva — a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól történt elválasztása után is közigazgatási úton véglegesen intéztetnek el, amely gyakorlatot a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi XLIII. tc. 6. §-a hatályában fenntartotta. A közigazgatási hatóság hatáskörére nincs befolyása a kötelezett fél ama kifogásának, hogy az utóbb megszerzett ingatlana az azon nyugvó dologi kegyúri teher miatt nem vehető számításba a párbér mértékének megállapításánál. Ez a kifogás ugyanis az érvényesített követelés elbírálására hatáskörrel bíró hatóság által a követelés érdemével együttesen bírálandó el. A kántortanító gabonajárandóságára vonatkozóan pedig a hatásköri bíróság megjegyzi még a következőket: Amennyiben az 1894. évben felvett és az 1907. évi XXVI1. tc. 1. és 8., valamint az 1913. évi XVI. tc. 24. §§-ai értelmében a törvényszerű tanítói fizetés biztosítására szolgáló javadalmi jegyzőkönyv 3. pontjában tisztán kántori javadalom gyanánt biztosított 25 köböl rozs ugyanazonos a kántortanító javára párbér