Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XI. kötet 1918-1923 (Budapest, 1924)

112 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. a húsnemüeknek is, piaci árusítását a nyilt vásárok eltiltásával az 5. §-ban megjelölt övezeten belül csak a vásárcsarnokokban engedi meg és kivételeket csupán a gabonavásár, a búcsúk alkalmával történő vásári eladások és a vámház előtt elterülő felső és alsó rakodópart idényvásárai tekintetében tesz. Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy Budapest törvényhatósága közélelmezési, közegészségügyi, piaci és általában közrendészeti szempontokból létesítette a vásárcsarnokokat és hogy ezekben a fedett vásárcsarnokokban levő árusítóhelyek jogi természete ugyanaz, mint a szabad ég alatt kijelölt nyilt piaci árusítóhelyeké, annyival is inkább, mert úgy amazok, mint ezek egyaránt a nyilvános árusítás céljait szolgálják. Ezen a jogi természeten mit sem változtat az, hogy míg a fedett vásárcsarnokok árusítóhelyei nagy részükben a modern technika vívmányaival felszerelve elégítik ki a nyilvános árusítás igényeit, addig a vevők s az árusítók kényelmét és az árúk előnyös elhelyezését biztosító ily berendezések a nyilt piacokon vagy egészen hiányzanak, vagy pedig csak kezdetlegesebb alakban mint árusítóbódék és hasonló berendezések állanak rendelkezésre. Helyesen utal tehát Budapest székesfőváros közönsége arra, hogy a fedett vásárcsarnokok épen úgy, mint a nyilt piacok, nyilvános árúsítás céljaira kijelölt közterületek, amelyeket magánszemélyek magánjogi címen birtokukban nem tarthatnak és magánjogi értelemben ki nem bérelhetnek. A fedett vásárcsarnokban levő árusítóhely épúgy nem üzlethelyiség, mint ahogyan a nyilt piacon kijelölt árusítóhely sem az. Az egyes kijelölt árusítóhelyeken árusító egyének és a közigazgatási hatóság között tehát magánjogi értelemben vett bérleti viszony sem a fedett vásárcsarnokokban, sem a nyilt piacon kijelölt árúsítóhelyek tekintetében létre nem jön. Az árúsító ennélfogva az árusítóhelyért a fedett vásárcsarnokokban épen úgy, mint a nyilt piacokon a helyes meghatározás szerint nem bért fizet, hanem a szolgáltatás jogi természetének megfelelően _helypénzt, vagyis közszolgáltatást ró le, jóllehet a helypénzről 1918. évi január hó 23-án 80/1918. kgy. szám alatt alkotott székesfővárosi szabályrendelet 2 §-ának a) pontja akképen rendelkezik, hogy egyebek közt a vásárcsarnokok e szabályrendelet alá nem tartoznak, hanem más szabályok és díjak alá esnek, amely szabályok és díjak alatt azonban ez a szabályrendelet a vásárcsarnokok tekintetében nyilvánvalóan a vásárcsarnokokról szóló 1,595/1896. kgy. számú szabályrendelet idevonatkozó rendelkezéseit