Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. törvény rendes útján érvényesíteni, abban az esetben is alkalma­zandó, ha az iparhatóság nem érdemben döntött, hanem saját ha­táskörének hiányát állapította meg. Az 1907:1^X1. tc. 7. §-a 1. pontja alá a hatásköri összeütkö­zésnek csak olyan esete vonható, amelyben az ellentétes határoza tok a további eljárást gátolják s ilyen esetben a hatásköri bíróság döntésének célja a további eljárás akadályának elhárítása. Nem merült fel hatásköri összeütközés, ha temetkezési egy­let pénzbeszedő küldöncének jogtalan elbocsátás miatt a szolgálati idők hátralévő bére iránt támasztott ügyben a rendes bíróság a pert előző iparhatósági eljárás hiánya miatt megszüntette, a köz­igazgatási hatóság pedig megtagadta hatáskörét azon az alapon, hogy a tagdíjakat gyűjtő szolga nem kereskedősegéd és bérkövete­lése nem tartozik az iparhatóság alá. 1917 december 17. Hb. 60. sz. . . . , T I. B. Á. napszámos ópalánkai lakos a paláukai kir, járásbíróságnál 1915. évi június hó 29. napján előterjesztett és dr. F. K. palánkai i gyvéd által ellenjegyzett keresetében előadta, hogy az «Első palánkai temetke­zési egyesületnél* volt mint tagdíjakat gyűjtő szolga 24 éven keresztül alkalmkzva. Legutolsó alkalmazása az egylet 1913. évi február hó 9. nap­ján tartott választmányi ülésen történt 3; évi időtartamra és 480 K évi fizetéssel; ennek dacára őt az egyesület az 1914. évi február hó 21-én tartott választmányi ülésen 1914. évi március hó 31. napjával elbocsájtotta. Ez az elbocsájtás jogtalan, miért is neki a 3 évi álkalmazás hátralévő idejére, azaz 21 hónapra járó 840 K fizetését az egyesület kiadni köteles; kérte ez összegben és járulékaiban az első palánkai temetkezési egyletet, mint alperest marasztalni. A palánkai kir. júrdsbinósác) 1915. évi jón. 1:9. napján .1276/1915. sz, alatt hozott végzésével ezt a keresetet az 1911 :1. tc. 141. §-a alapján idé­zés kibocsájtása nélkül hivatalból visszautasította. A felperes ugyanis a keresetben leírt tényállás szerint mint pénzbeszedő küldönc volt az al­peresnél, mint a kereskedelmi - törvény szerint cégbejegyzésre kötelezett egyletnél alkalmazva; ez alkalmazásból folyólag a felperest az alperes kereskedői segédszemélyzetéhez tartozónak, illetve kereskedő segédnek kellett tekinteni. Minthogy pedig a kereskedelmi törvénynek a kereske­dőkre vonatkozó határozatai az 1875: XXXVII. tc. 4. §-a szerint a bejegy­zett vagy bejegyzésre kötelezett kereskedelmi cégekre is alkalmazandók, minthogy továbbá a kereskedősegédekre az 1884: XVII. tc. 92. és 99. §-ai értelmében az ipartörvény megfelelő rendelkezései irányadók, minthogy végre a kereskedelmi cégjegyzésre kötelezett egylet és személyzete kö­zötti alkalmazási viszony megszűnéséből eredő bármily követelés érvénye­sítése az i884:XVH. tc. 176. §-a szerint első sorban az iparhatóság hatás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom