Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

204 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK Ebben a kérdésben a polgári perrendtartás nem ad útmutatást ; mert annak 27. és 46. §-ai, amelyek kifejezetten a belföldön lakhellyel nem biró személyekre, a belföldön állandó képviselőséggel és ügyvivővel rendelkező külföldi közintézetekre, testületekre, kereskedelmi társaságokra, bányatársulatokra, egyesületekre, alapítványokra és más vagyontömegekre, a külföldi állam polgáraira nézve szabályozzák a birói illetékességet, nyilvánvalóan csak a külföldi állam alattvalóira, illetve a külföldi állam területén székhellyel biró és annak alávetett jogi személyekre vonatkoznak; és a Pp. 19—50. §-aiban foglalt illetékességi szabályok alkalmazhatóságának előfeltétele nemcsak az, hogy az ügy polgári perútra és az illető biróság hatáskörébe tartozzék, hanem — mindezt megelőzően — az is, hogy az ügy, személyi és tárgyi vonatkozásainál fogva, a magyar állam joghatóságának alá legyen vetve. Nyilvánvaló, hogy a Pp. a szóban forgó kérdést azért nem szabályozta és nem is szabályozhatta: mert az, hogy az egyik állam a másik állam joghatóságának mennyiben lehet alávetve, nem az egyes államokon belül alkotott egyoldalú eljárási szabályoknak, hanem csak a nemzetközi jognak tárgyát képezheti. Már a Pp. 9. §-a is erre mutat: mert e §. szerint ((abban a kérdésben, hogy a nemzetközi jog értelmében területenkívüliséget élvező személyekre a belföldi biróság hatásköre mennyiben terjed ki, a !nemzetközi jog szabályai irányadók)). Igaz ugyan, hogy a nemzetközi jog ama szabályai, amelyekre a Pp. 9. §-a utal, nem a külföldi államok és uralkodók elleni ügyekre, hanem ezeknek bizonyos diplomáciai képviselői, valamint az utóbbiak családtagjai és személyzete ellen irányuló ügyekre vonatkoznak. Ebből azonban nem lehet «a contrario)) arra következtetni, hogy a Pp. a külállamok és külföldi uralkodók perelhetősége tekintetében fennálló nemzetközi jogszabályokat hatályon kívül akarta volna helyezni.