Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

POLGÁRI ÜGYEKBEN. 205 A Pp. 9. S-ában foglalt utalás ugyanis azért volt szükséges, mert az általános jogszabály az, hogy a belföldön lakó vagy tartózkodó személyek a belföldi bíróság joghatóságának vannak alávetve és ezzel a szabállyal szemben azt a kivételt, melyet a nemzetközi jog a bár belföldön lakó vagy tartózkodó, de területenkívüliséget élvező személyek tekintetében felállított, az eljárási szabályoknak a birói hatáskörről szóló fejezetében külön fel kellett említeni: ellenben sem a külállamok, illetve államkincstárakra nézve, sem pedig a külföldi uralkodókra nézve, mivel ezek nem tartoznak a rendszerint itt lakó vagy tartózkodó személyek közé, a polgári perrendtartásban nem kellett a rájuk vonatkozó nemzetközi jogszabályokra utalni. Sőt, ha az itt szóban forgó kérdés csak a Pp. 9. §-ából és az abban hivatkozott teriiletenkívüliségi jogszabályokból levonandó következtetés útján volna megoldható, úgy abból a körülményből, hogy még a külállamok és külföldi uralkodók bizonyos itt tartózkodó képviselői és ezeknek bizonyos hozzátartozói is rendszerint mentesek a belföldi bíróság joghatósága alól, azt kell (argumentum a minori ad maius) következtetni, hogy ugyanily mentesség magát a külállamot és a nem rendszerint itt tartózkodó külföldi uralkodót még inkább megilleti. De nincs is szükség ily következtetésre : mert ez a kérdés a nemzetközi jogban szabályozva van. Igaz ugyan, hogy a magyar államnak a török állammal nincs oly nemzetközi szerződése, mely a török állam ellen vagy annak uralkodója ellen fennálló magánjogi igényeknek a magyar bíróság előtti érvényesítését kizárná : ámde az államok egybehangzó jogi meggyőződésén alapuló nemzetközi jog nemcsak tételes (szerződéses) szabályokban, hanem az állandó nemzetközi joggyakorlatban is nyilvánul ; a most eldöntendő kérdésben pedig a gyakorlat a következőkben alakult ki: Az igazságszolgáltatást, mint az államhatalom működé-