Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

*54 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK Kossuth Ferenc intézkedésére bekövetkezett változtatás megszüntetése és a korábbi kezelési állapot visszaállítása követelhetésére nem nyújtana a felperes részére jogszerű alapot az sem, ha minden kétségen kívül valótlannak kellene is venni a Kossuth Rezsőtől eredő */. alatti levélnek azt a tartalmát, hogy imént nevezett Kossuth Ferencnek a családi levéltárba foglalt okmányoknak a Nemzeti Múzeumba való elhelyezése iránt kifejezett óhaját a többi rokonokkal s így a felperessel is megbeszélve, az óhajtás teljesítését mindanynyian magukévá tették ; mert ha ebben a kifejezett előzetes megállapodásban a felperesnek része sem lett volna, az alperesek védekezéséhez képest a felperes hozzájárulását ennek magatartása alapján is meg kellene állapítani. A felperes ugyanis azt vitatja, hogy a szóbanforgó családi iratok a levelesládával együtt csak rövid időre szállíttattak el az 1896. év olyamán Kossuth Rezső közbenjárásával tudományos kutatás céljából Kossuthfalváról, az ő birlalatából Turóczszentmártonba; kizártnak tartandó tehát, hogy amidőn ezeket az iratokat a meghatározott rövid idő elteltével felperes vissza nem kapta, ne érdeklődött volna azoknak hollétéről és sorsáról; amiből kifolyólag arra a meggyőződésre is kell jutni, hogy a családban ismertté vált erről a körülményről maga a felperes is már annak idején tudomást szerzett s minthogy Kossuth Ferencnek a keresethez B) alatt csatolt levele tartalmából kitetszően a szóbanforgó családi levéltárnak a Nemzeti Múzeumba történt elhelyezése ellen az 1905. évi november haváig felperes fel nem szólalt, ezzel a magatartásával maga szolgáltatta bizonyítékát annak, hogy amennyiben a családi iratoknak az A) alatti szerint az 1897. év márciusában a Nemzeti Múzeumban bekövetkezett elhelyezéséhez hozzájárulása előzetesen ki sem kéretett volna, Kossuth Ferenc másodrendű alperesnek szóbanforgó tényéhez szintén hozzájárult és ezt a hozzájárulást csak megerősítette a felperesnek az a további magatartása is, hogy amidőn Kossuth Ferenc a hozzá (felpereshez) az 1905. évi nov. 13. napjáról intézett B) alatti