Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

POLGÁRI ÜGYEKBEN. 153 Rezső juttatta a másodrendű alperes: Kossuth Ferenc rendelkezése alá, amit megelőzött Kossuth Rezsőnek, a felperes bátyjának — akit mint idősb fivért régi jogunk rendelkezésénél fogva a családi iratok gondozása és őrzése éppen elsősorban megilletett — az ellenirat kapcsán •/. alatt eredetben bemutatott, az 1897. évi február hó 16-ról, Túróczszentmártonból a másodrendű alpereshez intézett az a levele, amelyben Kossuth Rezső Kossuth Ferencnek egyebek közt azt írja, hogy: aBecses leveledben kifejezett ama óhajodnak, hogy családunk levéltárabeli okmányaink a Magyar Nemzeti Múzeumban letétessenek és ősünk, Kossuth Miklóstól fennmaradt zászló és rabbilincs is a Nemzeti Múzeumba áthelyeztessék, eleget teendő, megbeszéltem a dolgot a többi itteni rokonokkal s mi mindnyájan osztjuk nézetedet, kedves rokonunk nézetét és hajlandók vagyunk a családi levéltárt bármikor a Nemzeti Múzeumba elküldeni, csak a módozatot kellene tisztába hoznunk, mert nem tudom, vájjon az egész iratcsomót küldjük-e el a Nemzeti Múzeumnak, vagy csak némely fontosabb s ily nemben melyik részét. Az oklevelek bármikor elküldhetők, csak légy szíves engem értesíteni, kinek címére.)) Azt pedig, hogy Kossuth Ferencnek tudomása lett volna arról, amit a felperes ebben a perben vitat, hogy t. i. nem fedné a valóságot a 7. alatt bemutatott levélnek az a tartalma, hogy a levélíró Kossuth Rezső a dolgot a többi rokonokkal is megbeszélte volna s hog}r a rokonok mindnyájan osztanák Kossuth Ferencnek a családi iratoknak a Múzeumban leendő elhelyezésére nyilvánított nézetét, a felperes még csak nem is vitatta s annál kevésbbé bizonyította ; s így az imént előadottakból azt a következtetést kell levonni, hogy Kossuth Ferenc másodrendű alperesnek a családi iratoknak megőrzésére a Nemzeti Múzeumba történt elhelyezése körüli eljárását önhatalmúnak és önkényesnek nevezni nem is lehet. Az ismertetett körülmények közt a családi levéltár megőrzése és további kezelése tekintetében a másodrendű alperes t