Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

IOO HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. dig 7 keret mézet loptak és azt egymás közt megosztva elfogyasztották. Tagadták azonban, hogy a méheket ők fojtották volna le és hogy a többi hiányzó mézet ők tulajdonították volna el. A járőr jelentése szerint, miután a sértett kertjéből mintegy ig—20 lépés távolságra eső uradalmi épületben a lopás idejében katonák voltak elszállásolva és az üres mézkeretek a méhesház körül elszórva találtattak meg, lehetséges, hogy a méheket ezek a katonák fojtották le és ők tulajdonították el a méz nagy részét. A gyulai kir. törvényszék .mint fiatalkorúak bírósága a kír. ügyész indítványára az 1916. évi január hó 19. napján hozott Fb. 3596/2/1915. számú végzésével a feljelentést mellékleteivel együtt további eljárás végett a gyulai járás főszolgabirájához tette át azzal az indokolással, hogy a nevezett fiatalkorúak az 1894. évi XII. te. 93. §-ának a) pontja alá eső mezőrendőri kihágással vannak gyanúsítva és ekként az általános hatásköri jogszabályok szerint a jelen bűnügyben az illetékes közigazgatási hatóságnak kell eljárni. A gyulai járás főszolgabirájá az 1916. évi január hó 23-án hozott 330/1916. számú végzésével az eljárás folyamatbatételét hatáskör hiánya miatt megtagadta. A végzés indokolása szerint a minisztertanács analcg esetből kifolyólag 1902. évi április hó 9-én hozott határozatával kimondta, hogy a méhesből ellopott méz és a méhek megfojtása miatt indított ügy elbírálása a kir. bírósághoz tartozik, mert a méh mint élő állat és annak terméke a méz, nem tekinthető gazdasági terménynek, hanem a büntetőtörvény szempontjából mint idegen ingó jön tekintetbe. A méh megölése tehát a Btk. 418. §'-ában meghatározott vétség tényálladékát, a méz jogtalan eltulajdonítása pedig tekintettel az elkövetés módjára, a Btk. 336. §~ának 3. pontjába ütköző lopás bűntettének tényálladékát foglalja magában, amelynek elbírálása a rendes'bíróság* hatáskörébe tartozik. A főszolgabíró az ügy iratait a hatásköri bírósághoz terjesztette fel, amely a jogerő bevárása tekintetében kívánt pótlás céljából az iratokat visszaküldötte. A pótlás eszközlése után a gyulai kir. törvényszék mint a fiatalkorúak bírósága felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett az iratokat újból felterjesztette és felterjesztő jelentésében álláspontját utólag még a következőkkel indokolta: «A csendőri tényvázlatból megállapítható, miszerint a sértett a Btk. 418. §-ába ütköző és a §. szerint minősülő ingó vagyon rongálás vétsége miatt magánindítványt nem tett, ez iránti nyilatkozatot sem a csendőri tényvázlatban, sem külön ki nem állított; a cselekmény pedig indítványa lévén, enélkül büntető eljárás folyamatba nem tehető. De másrészt a nyomozás eddigi adataiból s a fiatalkorú vádlottak beismeréséből tényállást csak az képezhet, hogy K. A. vádlott két alkalommal 6 keret mézet.