Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 87 iránti követelése a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, mivel a Pp i. §-ának 2. e) pontja a niunkabérperekre fennálló közigazgatási hatáskört nem érinti. T. Gy.-né az 1915. évi február hó 29-én a bajai járás főszolgabírójához, mint cselédügyi hatósághoz fordult követelésének érvényesítése végett és a keresetlevelében a már említett időben bejáróként teljesített háztartásbeli munkáért most már 280 kor. és jár. megfizetésére kérte P. K. és nejét kötelezni. A főszolgabíró előtt az 1916. évi március hó 14-én tartott tárgyaláson panaszosnő azt adta elő, hogy P. K.-nénak az 1913. évi november hó 23-án született gyermekénél mint szülésznő működött; ez alkalomból 14 napig járt oda és ezért ki lett fizetve. Ezután P.-né azt mondta, hogy csak ezután is járjon oda, majd kifogja elégíteni, mire panaszosnő vagy másfél esztendeig majdnem mindennap reggel 6 órától délután 5 óráig ott dolgozott, ha azonban hivatása délelőtt elfoglalta, akkor délután ment oda. Napszám kikötve nem volt, de P.-né biztatta, hogy majd egyszerre fogja kifizetni panaszosnőt. Ezzel szemben P. K.-né azt adta elő, hogy panaszosnő akkor jött el dolgozni, amikor kedve volt és ezért természetben kapott egyet-mást. A bajai járás főszolgabírója az 1916. évi március hó 15. napján 1327/1916. szám alatt bozott véghatározatával a panaszt hatáskör hiányában visszautasította, mert panaszosnő szolgálata nem volt folytonos, tehát házi cselédnek vagy bejárónőnek (1876: XIII. t.-c. 1. §-a) nem tekinthető, de nem tekinthető napszámosnak sem, mert nem kifejezetten mint ilyen lett bérért felfogadva, hanem tekintettel arra, hogy panaszlott állítólagos ígéretére támaszkodva, utólag kívánja díjaztatni munkáját, követelésének elbírálása nem tartozik közigazgatási útra. E véghatározat jogerőre emelkedése után a főszolgabíró a felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett az iratokat a hatásköri bírósághoz terjesztette fel. II. A fentebbiekből kitűnik, hogy a felek sem a szolgálat idejére, sem a bérre nézve meg nem állapodtak s hogy a panaszos szolgálata nem volt folytonos. Ez a megállapodás nélkülözi az 1876: XIII. te. 1. §-a értelmében a cselédszerződés érvényességéhez megkívánt kellékeket s így a vitás magánjogi követelés megbirálása nem az idézett tc. 115. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságok, hanem az általános szabály értelmében a rendes biróság hatáskörébe tartozik.