Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

38 HATÁSKÖRI EIRÓSÁGI HATÁROZATOK. 40. Erdei kihágássá vagy lopás vétségévé vagy bűntettévé minősítés szempontjából az érvényesített és nem a bizonyítási eljárás során kiderített kárösszeg az irányadó ; mihez képest rendes bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás, ha az okozott kárt a feljelentő 60 K-nál nagyobb összegben számította fel. A hatáskörnek ez irányban történt megállapítása nem zárja ki, hogy ha a bíróság a cselekményt bármely okból nem tekintené bűntettnek vagy vétségnek, a Bp. 22. §-a értelmében szélesebb hatáskörénél fogva esetleg mint erdei kihágást tegye határozat tárgyává. 1916 június 19. Hb. 25. sz. L A kapnikbányai m. kir. erdőgondnokság P. A. (a Nikitáé) györkefalui lakos ellen erdei kihágás miatt az 1915. évi január hó 31-én feljelentést tett a nagybányai járás főszolgabirájánál azért, mert nevezett az 1914. évi november hó 9-én Györkefalu határában fekvő 6. tag, 46. osztagában 1 drb 14 m hosszú és 78 cm vastag tölgy épületi fát 301 korona 50 fillér értékben kivágott és elszállított. A főszolgabíró az 1915. évi május hó 27-én 260/1915. kib. szám alatt hozott végzésével hatáskörét leszállította s az ügyet a kapnikbányai kir. járásbírósághoz, mint büntető bírósághoz tette át azzal az indokolással, hogy a magánindítványból megállapíthatólag az okozott kár 60 K-t meghalad s így nem kihágás, hanem a járásbíróság által elbírálandó vétség forog fenn. A szatmárnémeti kir. törvényszék vádtanácsa, amelyhez az iratok az ügyészségi megbízott indítványára áttétettek, az 1915. évi december hó 13-án 1915. B. 9373. szám alatt hozott végzésével a kir. ügyész indítványára a törvényszék hatáskörét leszállította s a fennforogni látszó, az 1879: XXXI. t.-c. 90. §-ába ütköző erdei kihágás elbírálása végett az iratokat a nagybányai járás főszolgabirájának visszaküldötte, azzal a megokolással, hogy a györkefalui községi elöljáróság által kiállított becsübizonyítvány szerint a terhelt által ellopott fa értéke csupán 21 korona s így a lopás bűntettének vagy vétségének esete nem forog fenn. A f")szolgabíró az iratokat az 1916. évi február hó 7-én ismét visszaküldötte a kir. törvényszékhez azzal, hogy a feljelentésben körülirt méretű fának köbméterenkénti árát a vármegyei árszabályzat 45 koronában állapítja meg, tehát a kár összegét az erdőkárkimutatás helyesen tünteti fel 301 korona 50 fillérben, mihez képest az ügyet a kihágási bíróság nem veheti tárgyalás alá. A szatmárnémeti kir. törvényszék ezután a felmerült hatásköri össze-