Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VIII. kötet 1915 (Budapest, 1916)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 73 a m. kir. kincstál- ellen 1908. november i-től 1911. május i-ig 957 K 54 f-ben felszámított korpótlékának megítélése iránt. A járásbíróság alperesnek azt a pergátló kifogását, hogy a kereseti követelés nem tartozik polgári perútra, elvetette azzal az indokolással, hogy felperes az alatt az idő alatt, amely után korpótlékot igényel, nem volt állami tanító, tehát állami tisztviselő, hanem községi hitfelekezeti tanító, akinek az egyháztól élvezett javadalmazása a kir. kincstár részéről csupán kiegészítést nyert, miből folyólag a kereseti követelés nem az állami alkalmazottaknak az államhoz való szolgálati viszonyából folyó közjogi természetű, hanem magánjogi követelés, mely mint ilyen a polgári perútra tartozik. A kir. járásbíróságnak 1913. Sp. VIII. 2127 5. sz. a. hozott ítélete aztán felperest keresetével érdemben elutasította. Felperesnek az ítélet ellen beadott felebbezése és alperesnek a pergátló kifogás elvetése miatt csatlakozása következtében a budapesti kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság az 1914. évi május hó 8-án 1914. I. D. 37 2. sz. a. hozott végzésével az első bíróság ítéletét feloldotta és a pert hatáskör hiányában megszüntette, mert az 1907. évi XXVI. tc. 11. §-a szerint «azokra a kérdésekre, amelyek az állami tanítókat a id. törvény alapján megillető illetményekre való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelésekre nézve a határozat hozatalára — minden más eljárás kizárásával — a vallás- és közoktatásügyi miniszter illetékes, és a hozott határozat ellen a m. kir. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye», mert továbbá ugyanezen tc. 24. §-a értelmében ^ugyancsak kiterjed a törvénynek az állami tanítók illetményei szabályozására vonatkozó rendelkezése a földmívelésügyi és pénzügyi minisztérium által fenntartott vagy segélyezett kincstári elemi iskolánál alkalmazott tanítókra és tanítónőkre, tekintet nélkül arra, vájjon javadalmazásukhoz a kincstár fizetés, avagy csak termény váltság címén járul», mert végül az ebben a 24. §-ban foglalt, most idézett rendelkezés — a törvény nem tevén különbséget — nemcsak e tc.-nek az illetmények föltételeit és mértékét meghatározó anyagi rendelkezéseire, hanem a 11. §-ban ezeknek az illetményeknek a tekintetében megállapított eljárási (hatásköri) rendelkezésre is vonatkoztatandó. Az 1914. I. D. 37/2. számú végzés jogerőre emelkedése után a kir. törvényszék az iratokat a felmerült hatásköri összeütközés eldöntése végett a hatásköri bírósághoz terjesztette fel. II. A hatásköri biróság a nemleges hatásköri összeütközésnek a jelen esetében az 1907 : LXL tc. 19. §-ához képest