Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. tával kimondotta, hogy L. D.-t 1913 augusztus hó 4-től, szabadulásától számított 8 hétig baleseti segély illeti meg és részére erre az időre napi 1 korona tartáspénzt állapított meg és a megokolásban azt is kimondotta, hogy az idézett rendelet 37. §-a alapján ingyen orvosi gyógykezelés és a kötő- és gyógyítószerek ingyenes szolgáltatása is megilleti. A határozat alapján a m. kir. rabbiziosíló felügyelő L. D. részére 30 koronát azonnal utalványozott, a többi tartásdíjnak pedig postautalványon hetenként előre való megküldését elrendelte. L. D. a határozatot nem felebbezte meg a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatalhoz, hanem 1913 szeptember hó 4-én a budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróságnál sommás keresetet adott be a kir. kincstár ellen és ebben azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bíróság kötelezze a kincstárt annak a kárának megtérítésére, amely őt a balesetből származó munkaképtelensége folytán azáltal érte, hogy szabadulása napjától számítva elesett napi 8 korona keresettől. A keresetet 192 korona iránt indította, de az első tárgyaláson felemelte azt 120 koronával és kijelentette, hogy alperes ellenében 1000 koronát meghaladó kártérítési igényt nem fog támasztani. A felelősséget felperes a keresetben arra alapította, hogy a baleset a munkáltató azon vétkes gondatlansága folytán állott elő, hogy a veszélyes üzemgépet körül nem kerítette. A kir. járásbíróság 1913 szeptember hó 17-én 1913. Sp. II. 1944/2. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogása folytán a pert megszüntette, mert a kereseti balesetből származó kártérítési igény fölött a döntés a 29,300/1913. I. M. számú rendelet értelmében a rendes bíróságok hatáskörébe nem tartozik. A budapesti kir. törvényszék mint polgári felebbezési bíróság azonban 1913 október hó 31-én 1913. I. E. 284/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését megváltoztatta, alperes pergátló kifogását elvetette és a kir. járásbíróságot szabályszerű eljárásra utasította, mert az 1907 : XIX. tc. 8. §-ának utolsó bekezdéséből következik, hogy ennek a törvénynek rendelkezései a 3. §. 25. pontjában említett üzemekre a 8. §. utolsó bekezdésében említett igazságügyminiszteri rendelet életbelépte előtt nem voltak alkalmazhatók. Minthogy már most ez a 29,300/1913. I. M. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 1913 augusztus hó i-én lépett életbe, az a baleset pedig, amelyből a felperes kereseti követelését származtatja, 1913 június 25-én történt, az alperes pergátló kifogását el kellett vetni, mert nincs oly korábbi jogszabályunk, amely kivonná a rendes bíróság hatásköréből azon kártérítési igények érvényesítését, amelyet az állami letartóztatási intézetekben letartóztatottak, az őket ottani foglalkoztatásuk körében ért balesetből kifolyólag a kir. kincstár ellen támasztanak. A kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság egyidejűleg az