Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 7 az írásbeli szerződés az 1898: II. tc. 8. és 13. §-ai alakszerűségeinek megfelel. 1914 január 19. 1913. Hb. 140. sz. a. I. M. J. földmíves bolhási lakos, úgy is mint P. L, B. P. huszár, B. I., F. S., K. L, D. B. I, T. J., M. J., Cs. J., B., I., A. B. J., T. J., K. J., P. J., M. S., D. M., K. L, T. J., K. L, B. J., A. I., bolhási lakosok engedményese a nagyatádi kir. járásbírósághoz, két keresetet adott be. Az egyikben (1913. Sp. 773.) előadta, hogy az 1913. évi január hó 13-án Bolháson kötött szerződéssel, ő mint aratógazda nevezett társaival 360 kat. hold gabona learatását vállalta el, a rédei-lenti-taranyi bérnökség taranyi gazdaságától holdanként 12 korona készpénz és élelmezésben megállapított munkadíjért. Az aratási munkálatokat 17 munkanap alatt voltak kötelesek elvégezni, az uradalom azonban a szerződésben kikötötte, hogy a kikötött 17 napon belül is jogában áll tetszésszerinti segédmunkásokat vagy aratógépet alkalmazni, velük a neki kiadott 360 holdból tetszésszerinti mennyiséget Jearattatni, úgy azonban, hogy ennek dacára nékik az egész 360 hold után járó munkadíj jár; ha azonban az uradalom ezen jogával élne, ők a 360 holdból más által learatott, de nekik kifizetett munkadíjért tartoznak az uradalomnak ugyanannyi ideig tartó más munkát végezni, mint amennyi ideig a tőlük elvont aratás tartott volna. Ezen szerződéses megállapodásnak megfelelőleg az uradalom a 360 holdból 13V4 holdat a munkaidő 8 vagy 9-ik napján a toronyi aratókkal arattatta le és őket 14 és fél napi munka után elbocsájtotta. Azonban a szerződés értelmében a munkából való elboesájtatásuk előtt őket sem a 131/* hold learatási idejének megfelelő ideig tartó más munka elvégzésére fel nem hívta, sem pedig a 13V4 hold után járó munkadíjukat ki nem fizette. Miért is annak előrebocsátása mellett, hogy ezen 13* 4 holdért nekik, az élelmezés ellenértékét 2 koronában számítva fel, holdanként 14 korona, összesen tehát 183 korona 50 fillér munkadíj jár, úgy is, mint az összes társai engedményese, kérte a kir. járásbíróságot, hogy alperes a kereseti 183 korona 50 fillér és jár megfizetésére köteleztessék. A másik keresetben (1913. Sp. 774.) pedig előadta, hogy ők a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek minden irányban pontosan eleget tettek, ennek dacára az uradalom 1913. évi augusztus hó 9-én, amidőn a munkadijat kifizette, munkadíjukból 280 koronát visszatartott azért, mert i9T3 július hő 27-én vasárnap, az uradalom azon rendeletének, hogy gabonát szárítsanak, a vasárnapra való hivatkozással eleget nem tettek. Tekintettel azonban arra, hogy ők vasárnap végzendő munkára nem szerződtek és arra az 1868 : L1II. tc. 19. §. alapján kötelesek nem voltak, annyival is inkább nem, mert hisz a vasárnapi munka teljesítésével az 1879: XL. tc. 52. §-ába ütköző kihágást követték volna el, nyilvánvaló, hogy az ura-