Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

8 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. dalom által eszközölt levonás jogtalan volC Kérte a kir. járásbíróságot, hogy mint az 1898: II. tc. 73. §. szerint, illetékes biróság alperest a 280 korona tőke, annak 1913. évi augusztus hó 9-től járó 5% kamat megfizetésére kötelezze. A kir. járásbíróság a két pert egyesítette. Alperes pergátló kifogást emelt az 1898 : II. tc. 72. és- 73. §-ai alapján. Felperes elismerte, hogy a szerződés a kellő alakszerűségekkel bir, ennek dacára különösen a második, az Sp. 774. sz. pert illetőleg a kifogást elvetni kérte, mert alperes az 1898:11. tc. 41. §. értelmében igényét 3 napon belül nem érvényesítette. A kir. járásbíróság 1913 szeptember hó 20-án 1913. Sp. 774/3. sz. a. hozott végzésével hivatalból is figyelembe vett pergátló akadály alapján a pert megszüntette, mert az 1898 : II. tc. 72. és 73. §-ai szerint az ezen törvény kívánalmainak megfelelő szerződés alapján keletkezett vitás kérdések az egyénenként 100 koronát meg nem haladó kárigény is, a főszolgabíró által bírálandó el, ezen a hatáskörön az egyénenként 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések engedményezése változást elő nem idéz; az a tény pedig, hogy az alperes a munkásaival szemben fennálló kárigényét kellő időben nem érvényesítette, a főszolgabiróság elé tartozó érdemi kérdést képez. M. J. aratógazda ezután, úgyis mint nevezett társai engedményese, a két keresetet egyesítve, egy panasz alakjában a nagyatádi járás főszolgabírójához adta be és alperest 463 korona 50 fillér és jár. megfizetésére kérte kötelezni. A főszolgabíró 1913 szeptember hó 24-én 6501/1913. sz. a. hozott véghatározatával «a panaszt, hivatkozással az 1898 : II. tc. 73. §'-ára, hivatalból elutasította)), mert a fent hivatkozott törvénycikk és szakasz határozottan rendeli, hogy a 100 koronát meghaladó kártérítés iránti ügyek stb. elbírálására a kir. járásbíróságok illetékesek és mert M. J. és társai közös követelésüket együttesen kívánják érvényesíteni és nincs kimutatva, hogy a közös követelésből egyeseket mennyi illet. M. J. az iratoknak a hatásköri bírósághoz való felterjesztését kérte. A hatásköri bíróság az eredeti szerződést beszerezte és ez alkalommal M. J. azt adta elő, hogy a szerződés I. pontja, a felek közt később szóbelileg odamódosíttatott, hogy az aratók csupán 360 hold gabonát kapnak és csak 18 kaszaerővel kötelesek munkába állani. II. A hatásköri biróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okokból. A panasz, illetve a kereset jogalapját az abban előadott tényállás helyes jogi minősítése szerint kell elbirálni. A fen\