Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 31. §-ának 2. bekezdésén, mert az értékesítés módjának meghatározása a jövedelem felhasználása felett való felügyeletből következik, amire vonatkozó miniszteri hatáskörről csakis az utóbbi törvény szól. Hogy ez így van, azt világosan mutatja az az eset, ha nem az. utóbbi törvény második címének rendelkezése alá eső birtokos kap az. 1879. évi XXXI. tc. 20 §-a alapján engedélyt a gazdasági üzemtervtől eltérő rendkívüli fahasználatra. Ekkor a m. kír. földmivelésügyi miniszter a jövedelem felhasználása felől nem intézkedik, következésképen az értékesítés módja felől sem rendelkezik. Eszerint a miniszternek az a határozata, mely a rendkívüli fahasználatnak árverésen való értékesítését rendeli el, abban a tekintetben, hogy ezzel a közös birtokosok által bizonyos időn belül foganatosítani kívánt természetben való felosztást megtagadja, az 1898. évi XIX. tc. 31. §-ában említett határozattá minősül. Mint ilyen ellen pedig ugyanennek a törvénynek 54. §-a értelmében a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Az azután már az ügy érdemére tartozik, hogy a törvény 31. §-a és az annak végrehajtására vonatkozó rendelet 188. §-a alapján jogosítva volt-e a miniszter a közös birtokosoknak a rendkívüli fahasználatnak miként való felhasználása tekintetében nyilvánuló akaratát a szóban levő módon korlátozni. A m. kir. földmivelésügyi miniszter hatásköri kifogását fenntartotta és az iratokat a hatásköri birósághoz tette át, mert az 1898 : XIX. tc. 54. §-a szerint bírósági panasznak csak a miniszter olyan rendelkezései ellen van helje, mellyel a rendkívüli kihasználásra engedélyezett faanyag eladási árának hovafordítása iránt intézkedik; — az engedélyezés egyéb feltételei, minők az értékesítés módjának, a kihasználási határidőnek, a legeltetési tilalmak stb. megállapítása, bírósági panasszal meg nem támadhatók. Hogy pedig a m. kir. közigazgatási bíróság is mindenkor csak az 1898: XIX. tc. 31.. §-ában kategorikusan kifejezett kérdésben állapította meg a saját hatáskörét, arra nézve hivatkozott a bíróságnak 2380/1911. K. és 4178/1911. sz. a. hozott végzéseire. IL A volt úrbéres birtokosság, amelynek szervezete az 1898. évi XIX. törvénycikk határozmányain alapul, azt a kérdést tette vitássá, hogy az üzemtervtől eltérően 10 év helyett 3 évre engedélyezett s az egész tíz évi kitermelhető famennyiséget felölelő fakihasználás a faanyagnak árverésen eladása s a vételár felhasználása útján menjen-e végbe, avagy