Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 259 a rendszeres gazdasági tervben a folyó évben kihasználásra előírt 42*13 k. h. vágásterület a jogosultak faszükségletének fedezése céljából a köz­birtokosság kérelmére haladéktalanul kitűzendő és átadandó ; — a hivat­kozott 436/1913. sz. a. az 1913—1915- évek alatti kihasználásra engedélyezett 421*3 k. h. kiterjedésű félfordulószaki vágásterület fennmaradó részén álló faanyag ellenben nyilvános árverésen értékesítendő. A megokolás szerint az 1898: XIX. tc. II. cím 31. §-ának első bekez­dése, valamint az e törvény alapján jóváhagyott ügyviteli szabályzat 62. §-a •csak az érvényben lévő gazdasági terv szerint valamely évben kihasznál­tató faanyag felett való rendelkezési jogot s azt is csak az ott megszabott korlátozásokkal utalta a birtokossági gyűlés hatáskörébe, míg a gazda­sági tervtől eltérő, tehát rendkívüli fahasználat igénybevehetési feltételei­nek megállapítását — ide értve az értékesítésre és a befolyó pénz fel­használására vonatkozó rendelkezéseket is — a fent hivatkozott törvény­szakasz második bekezdése, valamint a törvény végrehajtása tárgyában 15,217/1899. sz. a. kiadott utasítás 188. §-a kifejezetten az erdőrendészeti hatóságnak tartotta fenn. — Abból a körülményből pedig, hogy az erdé­szeti bizottság a rendkívüli fahasználat engedélyezésével egyidejűleg a 436/1913. sz. határozatában nem intézkedett a faanyagnak nyilvános árveré­sen leendő értékesítése iránt, még nem következik az, hogy a fentiek sze­TÍnt kifejezetten őt megillető rendelkezési jogot a birtokossági gyűlés hatáskörébe kívánta volna utalni, vagy hogy a 10 évi faanyagnak a jelen­legi jogosultak között természetben leendő felosztását kívánta volna enge­délyezni és pedig annál ke\ésbé, mert azt a birtokosság nem is kérelmezte. A 10 évi vágásterület Összes faanyagának a jogosultak közt ter­mészetben leendő szétosztása pedig azért nem volt engedélyezhető, mert a hivatkozott törvény intentiói szerint természetben való felosztásnak még az üzemtervben engedélyezett rendes vágásterületeknél is csak a tényleges faszükséglet fedezhetése céljából és annak mértékéig van helye, míg az ezen felüli famennyiség mindenkor értékesitendő. A gelenczei közbirtokosság a kir. közigazgatási bírósághoz intézett panaszt adott be. A m. kir. földmivelésügyi miniszter hatásköri kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság azonban 1914. évi június hó 23-án 756/1914. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt nem adott, a hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette, mert a panasz tárgya az, hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter az engedélye­zett rendkívüli fahasználatnak árverésen való értékesítését rendelte el és ^kkép megtagadta a közös birtokosoktól azt, hogy a fát 3 év alatt maguk között természetben felosszák. A miniszternek az árverésen való értékesítés iránt tett rendelkezése nem az 1879. évi XXXI. tc. 20. §-án alapul, hanem az 1898. évi XIX. tc. 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom