Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 239 sz. a. kelt átiratával az iratokat a kir. járásbíróságnak visszaküldötte, mert a feljelentés szerint a csatorna területén és nem a parton vagy töltésen legeltettek panaszlottak s ez alapon magánvádló az 1914 : XII. tc. 94. § f) és h) pontja alapján, tehát mezó'rendó'ri kihágás miatt tett feljelentést, de egyszersmind 60 K-nál magasabb kárdíjat követel és így az ügy nem tartozik a közigazgatási útra. Ez okból a hatásköri bírósághoz volna az ügy felterjesztendő, azonban a kir. járásbíróság végzése nem jogerős és így fel nem terjeszthető. A bajai kir. járásbíróság a végzését panaszosnak kézbesítette és a főszolgabírót értesítette, hogy végzése jogerőre emelkedett. A bajai járás főszolgabírója ekkor 1914. évi február hó 14-én 533/1913 2. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert eltekintve attól, hogy a magánvád nem a pásztorok, mint tettesek ellen, hanem az 1S94 : XII. tc. 112. §-ának fennforgása esetén is csak legfeljebb a károkért szavatosként marasztalható úrbéres elnök ellen irányul, a közigazgatási hatóság hatáskörébe az ügy egyáltalán nem tartozik, mert a felszámított kárdíj 60 K-nál jóval több, már pedig «mihelyt akár a tényleg okozott kár, akár pedig a kárdíj 60 K-t felülhalad, a közigazgatási hatóságnak hatásköre megszűnik (Minisztertanács 1899 május 3) mezőrendőri ügyekben». A panasz tárgyává tett kihágás pedig a mezőreudőri és nem a vízrendőri törvénybe ütköző kihágás és a mezó'rendőri törvény alapján bírálandó el nemcsak azért, mert a magánvád is ez alapon emeltetett, de mert az abban foglalt tényleirás szerint nem a parton, sem a védtöltésen, hanem a csatorna egyéb területén történt az állítólagos legeltetés. És ha a bíróság által tartott tárgyaláson megállapíttatott volna esetleg, hogy a töltésen is legeltettek, ez a körülmény a mezőrendó'ri kihágás hatásköri kérdést nem érintette volna, ha a bíróság vagy elbírálta volna a vízrendőri kihágást is, vagy az utóbbit átengedte volna a rendőri büntetőbíróságnak. II. A panasz tárgya másnak területén jogosulatlanul való legeltetés, tehát nyilvánvalóan olyan cselekmény, mely az 1894. évi XII. tc. 94. §-ának f) pontja alá esik. Az okozott kár helyett kárdíj címén követelt összeg pedig 100 K, minélfogva a cselekmény az idézett törvény 47. §-a szerint már a büntető törvények alapján bírálandó el. Minthogy a cselekménynek ily alapon való elbírálása a rendes bíróság hatásköréhez tartozik, a felmerült hatásköri összeütközést a rendelkezés szerint kellett megszüntetni. Nem változtat ezen álláspont helyességén az a körül-