Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 181 II. A hatásköri bíróság az ügyet a rendes bíróság hatáskörébe utalta, mert a Bp. 22. §-a értelmében a kisebb hatáskörű hatósághoz való áttételnek csak a tárgyalás kitűzése előtt van helye, a kir. járásbíróság pedig ez ügyben már tárgyalást is tartott, minélfogva az ügy érdemében eljárni köteles abban az esetben is, ha a cselekményt kisebb hatáskörű hatósághoz tartozónak ismeri is fel. 88. Ha a sértett magánindítványt elő nem terjesztett és így a könnyű testi sértés vétsége miatti büntető eljárás folyamatba tételének előfeltétele hiányzik, a terheltnek az a cselekménye, hogy a sértettet megszúrta és ezzel könnyű testi sértést okozott, csakis abban az irányban lehet eljárás tárgya, vájjon az megállapítja-e a Kbtk. 75. §-ban meghatározott kihágás tényálladékát, amely eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 1914 június 22. Hb 66. sz. I. A csendőrségi jelentés szerint Besenyszögön 1913 június hó 23-án az K. J. vendéglőjében megtartott táncmulatságon Cz. A. besenyszögi lakos M. K. besenyszögi (Nagykúptalan-majori) lakost, ok- és szónélkül egy hosszú, ianyelű késsel oldalt a szemeinél megszúrta. Minthogy a könnyű testi sértést eredményező szúrás nem volt veszélyes és ez ügyben való sok utánjárástól szabadulni akart a sértett, a tettes megbüntetését nem kívánta. A csendőrség a jelentését a jászsági alsó járás főszolgabírójához terjesztette be, hogy terhelt beismerte, hogy feltett szándéka volt azt a tanyai lakost, akit a sors a távozáskor elébe hoz, megszúrni és hogy terheltet a mult évben a szolnoki kir. törvényszék testi sértésért 3 hónapra elítélte és hogy közrend elleni kihágásért már többször, a közelmúltban fel volt jelentve. A főszolgabíró 1913 július hó 14-én 217/1913. kih. sz. a. hozott ítéletével Cz. A.-t a Kbtk. 75. §-ába ütköző kihágás elkövetésében bűnösnek mondta ki és 7 napi elzárásra, behajthatatlanság esetén további 5 napi elzárásra átváltoztatandó 100 korona pénzbüntetésre ítélte, mert a tárgyalásról való elmaradását nem igazolta és ezért a Rend. bünt. eljárás 119. §. értelmében a hitelt érdemlő csendőrjelentés alapján büntetendő volt és büntetett előélete súlyosbító körülménynek vétetett. Az ítélet jogerőre emelkedett, azonban elítéltnek ismeretlen helyen való tartózkodása és vagyontalansága miatt végrehajtható nem volt.