Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 161 tulajdonjoga szempontjából a közigazgatási hatóság intézkedésének minő következménye van. Hatásköri összeütközés esete pedig abból az okból sem forog fenn, mert a közigazgatási hatóság útrendészeti szempontból az eddig nyitva lévő útnak visszaáll tása, vagyis az eddigi tényleges állapotnak ideiglenes védelmét célzó jog alapján hozott határozatot, míg a birói eljárásban felperes a jogkérdés eldöntését célozza, hogy t. i. kizárólagos tulajdonát képezi-e a per tárgyává tett terület s így a vitás jog nem lévén azonos, a hatásköri összeütközés fennforgásának az ügy azonosságot képező kelléke hiányzik. Az érdemben az elsőbiróság ítélete helybenhagyandó volt az abban felhozott indokon felül fóleg azért, mert a vitás útnak mezei dülőút jellege a tagosítás folytán megszűnt és a tagosítás óta az 1894: XII. tcikk 36. §-ára tekintettel mezei dülőútként nem létesíttetett. Alperesek felülvizsgálati kérelmükben vitatták, hogy a jogerős főszolgabírói határozat következtében felperes legfeljebb a tulajdonából elvont területért kárpótlást követelhet a községtől; továbbá ők az út szolgalmat nem az őket mint egyeseket megillető jog alapján, hanem Lozsárd község közjogán gyakorolják, velük szemben végrehajtható ítélet nem is hozható, mert nincsenek jogosítva a Lozsárd község nevében fellépni. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1914. évi február hó 9-én 1913. G. 437/3. sz. a. kelt rendeletével az iratokat a dési kir. törvényszéknek visszaküldötte, hogy az 1907 :LXI. tc. 8. és 10. §-a értelmében azokat a hatásköri bírósághoz terjessze fel, mert abban a vitás kérdésben, hogy a kérdéses terület közös dülőutat képez-e vagy sem, a szamosújvári főszolgabiró is határozott és a határozatában foglaltak lényegileg magánjogi igényt is érintenek s így az 1907 : LXI. tcikk 7. §. 4. pontban körülírt hatásköri összeütközés esete forog fenn. II. Az 1894. évi XII. tc. V. fejezetének és a törvény Végrehajtása tárgyában kibocsátott 48.000/1894. számú földmívelísügyi miniszteri rendelet 37. §-át kiegészítő 1908. évi 32,400. sz. rendelet, különösen pedig annak 7. pontja szerint a mezei közös dülőutak védelméről a közigazgatási hatóság gondoskodik ugyan; a 8. pont értelmében azonban a közigazgatási hatóság határozatával meg nem elégedő felek a rendes birósághoz fordulhatnak orvoslásért. A jelen ügyben pedig a főszolgabiró az utóhbi hivatkozott rendelet 7. pontja alapján a vitás területnek mezei közös dülőút minőségét megállapította és az ezzel az érdemi határozattal meg nem eléTérfi: Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. VII 11