Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

156 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. figyelemmel, hogy a hivatkozott te- 47. §-a magántulajdon birói érvényesítését megengedi, kizártnak nem tekinthető, a közigazgatási hatóságnak az út megnyitása iránt tett intézkedésével esetleg megtámadott magánjog védelme pedig a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Jelen esetben a peres útra nézve már az alperesek által hivatkozott közigazgatási határozat megállapította azt, hogy a tagosítási térképen kitüntetve nincsen, a közös mérnökszakértő véleménye alapján pedig kétségtelen, hogy a tagosítás előtt fennállott ezen út a tagosítás alkalmával' nem hagyatott meg, a kiosztási térképen nem szerepel, miután a tagosításkor az út területe becsértékben való beszámítással kiosztatott a felperesi ingatlanba és a felperes birtokába is adatott, úgy hogy az út területe a felperesi ingatlan kiegészítő részét képezi és annak területe nélkül a felperesi ingatlan térfogata hiányos lenne. Alperesek a felperes tulajdonát korlátozó útszolgalmi jognak elbirtoklás vagy más módon való megszerzését a per során nem bizonyították. Nem lévén tehát alpereseknek a felperesi ingatlanon szolgalmi joga, felperes őket a tulajdonát korlátozó további átjárástól annál inkább jogosult eltiltani, mert alperesek jogszerzés nélkül is az útszolgalomhoz igényt tartanak és annak érvényesítése végett a közigazgatási hatóságnál az út helyreállítását kieszközölték. A dési kir. törvényszék, mint polgári felebbezési biróság 1913. évi június hó 14-én 1913. D. 23i72. sz. a. hozott ítéletével az elsó'biróság ítéletének az ügy érdemére vonatkozó részét helybenhagyta. A megokolás szerint alperesek a főszolgabíró határozatára hivatkozva, a S. E. 27. §. 2. p. helyesen 1. alapján pergátló kifogást tettek és vitatták, hogy hatásköri összeütközés esete forog fenn. Az ismertetett tényállásból azonban az tűnik ki, hogy felperes keresetét ingatlanra vonatkozó kizárólagos tulajdonjog alapján indította, alperesek pedig, kik a vitás területen szolgalmi jogot kívánnak gyakorolni, azt vitatják, hogy az mezei dülő út. Ez a kereset tehát tisztán magánjog érvényesítésére irányul és így annak megbírálása, figyelemmel arra is, hogy sem az 1890. évi I. te. 68. §-nak 4-ik bekezdése, sem az id. tc. 47. és 69. §-ai, sem pedig az 1894:XII. tc.-nek a mezei közös dűlőutakról rendelkező V. fejezete az utakra vonatkozólag sem zárja ki a magántulajdon birói érvényesítést, a kereset megbirálása a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. Ezekből folyóan a per érdemében bírálandó el, hogy felperes tulajdonjoga szempontjából a közigazgatási hatóság intézkedésének minő következménye van. Hatásköri összeütközés esete pedig abból az okból sem forog fenn, mert a közigazgatási hatóság útrendészeti szempontból az eddig nyitva lévő útnak visszaállítása, vagyis az eddigi tényleges állapotnak ideiglenes védelmét célzó jog alapján hozott határozatot, míg a birói eljárásban fel-