Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 157 peres a jogkérdés eldöntését célozza, hogy kizárólagos tulajdonát képezi-e a per tárgyává tett terület s így a vitás jog nem lévén azonos, a hatásköri összeütközés fennforgásának az ügyazonosságot képező kelléke hiányzik. Az érdemben az elsó'biróság ítélete helybenhagyandó volt az abban felhozott indokon felül fó'leg azért, mert a vitás útnak mezei dülőút jellege a tagosítás folytán megszűnt és a tagosítás óta az 1894: XII. tc. 36. §-ára tekintettel mezei dülőútként nem létesíttetett. Alperesek felülvizsgálati kérelmükben vitatták, hogy a jogerős főszolgabírói határozat következtében felperes legfeljebb a tulajdonából elvont területért kárpótlást követelhet a községtől, továbbá, hogy ők az útszolgalmat nem az őket mint egyeseket megillető jog alapján, hanem Lozsárd község közjogán gyakorolják, velük szemben végrehajtható ítélet nem is hozható, mert nincsenek jogosítva a Lozsárd község nevében fellépni. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1914 február hó 9-én 1913. G. 436/4. sz. alatt kelt rendeletével az iratokat a dési kir. törvényszéknek visszaküldötte, hogy az 1907 : LXí. tc. 8. és 10. §-ai értelmében azokat a hatásköri bírósághoz terjessze fel, mert abban a vitás kérdésben, hogy a kérdéses terület közös dülőutat képez-e vagy sem, a szamosújvári főszolgabíró is határozott és határozatában foglaltak lényegileg magánjogi igényt is érintenek, s így az 1907 : LXI. tc. 7. §-a 4. p.-ban körülírt hatásköri összeütközés esete forog fenn. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1914. 1353. sz. a. kelt nyilatkozatában azt adta elő, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés nem merült fel. III. Az 1894. évi XII. tc. V. fejezetének s a törvényvégrehajtása tárgyában kibocsátott 48.000/1894. sz. földmívelésügyi miniszteri rendelet 37. §-át kiegészítő 1908. évi 32.400. sz. rendelet, különösen pedig annak 7. p. szerint a mezei közös dülőutak védelméről a közigazgatási hatóság gondoskodik ugyan; a 8. p. értelmében azonban a közigazgatási hatóság határozatával meg nem elégedő felek a rendes bírósághoz fordulhatnak orvoslásért. A jelen ügyben pedig a főszolgabíró az utóbb hivatkozott rendelet 7. pontja alapján a vitás területnek mezei közös dülőút minőségét megállapította s az ezzel az érdemi határozattal meg nem elégedő fél fordult a rendes bírósághoz. Nyilvánvaló tehát, hogy úgy a közigazgatási hatóság mint a rendes bíróság saját hatáskörében járt el. •