Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 155 veendő)) s mint az 58.733 1897. F. M. sz. rendelet intézkedik. A mezei közös dülőút, mint közterület, el nem birtokolható. B. J. lozsárdi lakós ezután a szamosújvári kir. járásbíróságnál T. L. és B. J. ellen szolgalmi jog bitorlása miatt sommás pert indított. Keresetében előadta, hogy a lozsárdi 412. sz. tjkvben 608. és 609. hrsz. a. foglalt ingatlan az ő kizárólagos tulajdonát képezi; mégis ezen ingatlanán tiltakozása és beleegyezése nélkül T. L. és B. J. lozsárdi lakósok marháikkal és szekereikkel való átjárás, úgyszintén a marháikkal vagy lovaikkal való legeltetés által szolgalmi jogot bitorolnak, mi által 20 K kárt okoztak. Kérte, hogy alperesek ítéletileg köteleztessenek a megjelölt ingatlanon gyakorolt szolgalmi jog abbanhagyására és a 20 K kár megfizetésére. A per tárgyát képező ingatlan értékét 400 koronára tette. Alperesek a főszolgabiró határozatára hivatkozva pergátló kifogást emeltek. . A kir. járásbíróság 1910 november hó 3-án 1910. Sp. 7S6/3. sz. a. hozott végzésével alperesek pergátló kifogását elvetette és az ügynek érdemben való tárgyalását rendelte el, mert a közigazgatási hatóság alpere • seknek a felperes eílen dülőút elfoglalása címén megindított ügyben határozott, amely ügynek az elbírálása a hatásköri bíróságnak 1909. Hb. 41. sz. határozata értelmében is tényleg az ő hatáskörébe tartozik, de a jelen esetben felperes alperesek ellen az O. ptkv 523.. §-a alapján szolgalmi jog birtoklása címén indították meg a pert, amelynek elbírálása a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik, amennyiben magánjogi igény érvényesítését célozza. A mérnökszakértő közbenjöttével foganatosított helyszíni szemle alkalmával felperes a per tárgyául nem a kereseti helyrajzi számoknak, hanem a 418., 419. és 420. hrsz.-nak megfelelő ingatlanokat, illetőleg az ezeken elhúzódó kijárt utat mutatta fel, és a keresetét erre helyesbítette, a szakvélemény beterjesztése után pedig a 418. hrsz. ingatlanra és a 20 korona kárra nézve a kereseti kérelmet elejtette. A szamosújvári kir. járásbíróság 1913 április hó 16-án 1910. Sp. 786/2. sz. a. hozott ítéletével T. L. és B. J. alpereseket kötelezte, hogy a felperes tulajdonát képező a lozsárdi 8. sz. tjkben 419., 420. hrsz. a felvett szántónak egy részén elvonuló, a mérnöki térrajzon b), c), d), e)-vel megjelölt úton való közlekedéssel és ezen útnak használatával 15 napra különbeni végrehajtás terhe alatt hagyjanak fel. A megokolás szerint az a körülmény, hogy a vitás útterület közigazgatási úton a közúthoz tartozónak mondatott ki, a hatáskörnek kérdését nem érinti, mert a per érdemével együtt bírálandó el, hogy a közigazgatási hatóság azon kijelentésével szemben, mely szerint a szóban levő út községi közdűlő útnak tekintendő, megállapítható-e a felperes tulajdonjoga, ami az 1890 :1. tc. 68. §-a 4. bekezdésének rendelkezésére és arra