Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

140 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. I. G. A., szatmári lakós, Szatmárnémeti sz. kir. város rendőrkapitánya, mint I. fokú iparhatóságnál beadott keresetében előadta, hogy a Magyar árúforgalmi részvénytársaság szatmári cégnél, mint egyik üzletvezető volt alkalmazásban évi 5000 korona fizetéssel. Minthogy két havi (1912 március és április hó) járandóságával a cég adós maradt s ezt per útján kellett behajtania, szolgálata 1912 május i-én megszűnt anélkül, hogy az őt megillető három havi felmondási időre járó fizetését megkapta volna. Kérte, hogy a nevezett cég a három havi felmondási időre járó 1250 korona fizetés és jár. megfizetésére köteleztessék. A rendőrkapitány, mint iparhatóság tárgyalt és 1912 július 31-én 8430/1912. fk. sz. a. hozott határozatával panaszost panaszával hatáskör hiánya miatt visszautasította és a rendes birói útra utasította, mert panaszos, mint üzletvezető, állásából folyóan, oly fontosabb teendőket teljesített, hogy viselt állásának fontosságánál fogva nem tartozik azok közé a segédek közé, akikre az 1884: XVII. tc. 176. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazást nyerhetnek. R. J„ szatmári lakós, mint G. A. engedményese ezután aug. 13-án a szatmári kir. járásbíróságnál beadott keresetében a Magyar árúforgalmi részvénytársaság ellen 1000 K és jár. iránt pert indított. Keresetében előadta, hogy G. A. a nevezett cég ellen a Szatmárnémeti város rendőrkapitánya, mint iparhatóság előtt 1250 K és jár. iránt indított keresetet és hozzátette, hogy G. A. a három havi felmondási időre járó igényét reáruházta, amit írásbeli engedménnyel igazolhat. A követelést azonban csak 1000 koronáig tartja fenn és kérte, hogy az 1000 korona megfizetésére az alperes köteleztessék. A szatmári kir. járásbíróság ítéletével alperest marasztalta, a szatmárnémeti kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta, a debreceni kir. iiélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság 1913. G. II. 118. sz. a. hozott végzésével a kir. törvényszék ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette, mert az 1884: XVII. tc. 92. §. 2. és 3. bekezdése szerint az üzletvezető is kereskedősegéd, s igy az id. törvény 176. §-a értelmében a szolgálati viszonyból származó követelését elsősorban ő is csak az iparhatóság előtt perelheti, felperesnek csak a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott az az állítása, hogy ő a kereseti követelést érvényesítette az iparhatóságnál, de ott a hatáskör hiányából elutasíttatott, figyelembevehető nem volt, sőt a válaszirat tartalmából nyilvánvaló, hogy az iparhatósági eljárás nem a felmondási időre, hanem az 1912 március és április hónapra eső fizetésre vonatkozott. R. J. azután perujítási keresetet adott be. A szatmárnémetii kir. járásbíróság 1913. Sp. IV. 316/12. sz. a. hozott ítéletében a perujítási kérelemnek és keresetnek helyt adott és alperes részvénytársaságot 1000 K tőke és jár. megfizetésére kötelezte, mert a beszerzett iparhatósági iratok