Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 121 lalván magában, az 1879: XXXI. tc. 100. §-ában körülírt legeltetési kihágás ismérvei azonosak a Btk. 421. §-a alá eső vagyonrongálás említett esetének ismérveivel és a két bűncselekmény tényálladéka csak annyiban különbözik egymástól, amennyiben a vagyonrongálás vétségének megállapításához a cselekmény szándékossága kívántatik, míg a legeltetési kihágás gondatlanságból is elkövethető. Ámde annak eldöntése, hogy a jelen esetben megvannak-e mindazok a tényelemek, melyeket a törvény a vagyonrongálás tényálladékának megállapításához megkívánt, csak az eljárás folyamán megszerzendő adatok alapján történhetvén, az ügy érdeméhez tartozik és ennélfogva az eljárásra hivatott bíróság feladata. Az a további kérdés, hogy a Btk. 421. §-ának második bekezdése szerint a vagyonrongálás vétségének üldözhetéséhez szükséges magánindítvány a Btk. 113. §-ának megfelelően előterjesztetett-e? szintén az ügy érdeméhez tartozik. Ezekhez képest az a tény, hogy a kir. járásbíróság a bűnvádi eljárás megindítását hivatkozással a Bp. 527. §-ára, részint a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény, részint a magánindítvány hiányának indokából megtagadta, mely határozat a hatáskör meg nem állapításának kimondását foglalja magában, a hatáskör kérdésének eldöntését nem befolyásolhatta, s minthogy a többször említett vagyonrongálás vétsége az 1897: XXXIV. tc. 18. §-ában a kir. járásbíróság hatáskörébe van utalva, a felmerült hatásköri összeütközést a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. A rendes bíróság hatáskörének megállapítása azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság a feljelentett bűncselekményt, amennyiben a Btk. 421. §-ában körülírt vagyonrongálás tényálladékát nem találná megállapíthatónak, esetleg mint erdei kihágást tegye határozata tárgyává.