Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

io8 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. meg nem haladó élvezeti cikkről lévén szó, a Bn. 51. §. alapján a vád képviseletét nem fogadta el. A kir. járásbíróság pedig 1913. évi szeptember hó 10-én 1913. B. 161 1. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert a vad uratlan jószág, senkinek a birtokában, vagy tulajdonában nincsen, lopás, vagy elsajátítás tárgyát nem képezheti és a vadnak a vadászati jog haszonbérlőjének engedélye nélkül való elfogása, vadászása csak az 1883. évi XX. tc. 26. §-ába ütköző kihágást képezheti. A csenei járás főszolgabírója által tartott tárgyaláson M. R. azzal azzal védekezett, hogy fia találta a lelőtt őzbakot, melyet hazahozatott és ezt M. B. beismerte. Ezzel szemben a sértett azt vallotta, hogy a II. rendű terhelt M. P. előtte beismerte, hogy az őz élt, mikor ő elvitte. Panaszos panaszát fenn. tartotta és mindkét terhelt megbüntetését és 25 korona kár megtérítésére kötelezni kérte, mert az őzbakot közösen fogyasztották. A főszolgabíró 1913 november hó 2-án 143. sz. a. hozott ítéletével terhelteket az 1883 : XX. tc. 26. §-ába ütköző vadászati kihágás elkövetése miatt 20—20 korona pénzbüntetésre ítélte és 25 korona kár megfizetésére kötelezte. Torontál vármegye alispánja, mint II. f. rendőri büntető bíróság azonban 1913 december hó 9-én 1371 1913. kih. sz. a. hozott végzésével a főszolgabíró ítéletét megsemmisítette, az eljárást megszüntette és az iratokat az illetékes kir. járásbírósághoz áttenni rendelte, mert terheltek tagadásával szemben nem nyert bizonyítást az, hogy Ők a magánvádló vadászterületéről beismerten elvitt őzet, bármi módon űzött vadászat által ejtették és vették volna birtokukba, a sem nem lőtt, sem nem árult, sem nem vett, hanem csak állítólag döglött állapotban talált vad hazavitele és felhasználása pedig nem vadászati kihágás, hanem a Btk, 365. §-ábau körülírt és idegen dolog jogtalan elsajátítása által elkövetett vétség tényálladékát meríti ki. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1914. I. 631. sz. a. kelt nyilatkozatában azt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A szabadon élő vad uratlan dolog. Ebbeli minősége csak akkor szűnik meg, amikor valaki hatalmába kerítette és ilykép arra tulajdonjogot szerzett. A Btk.-éknek nincs oly rendelkezése, amely azt, aki eredetétől fogva uratlan dolgot hatalmába kerít, büntetéssel sújtaná; s nevezetesen nem ilyen a Btk. 365. $-a, mert annak